Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Gazdaság, műveltség, mentalitás a XVII–XVIII. század fordulójának köznemességi rétegeiben és a hosszú távú társadalomtörténeti fejlődés kérdései

Tanulmányunkban ehelyütt nem foglalkozhatunk a földbirtok kiterjedésével. Számadataink tanúsága szerint rendkívül élénk ingatlanforgalmat bonyolított le: mennyiben szolgálta ez a birtokkoncentrációt, arra további kutatásoknak kell majd választ adnia. Saját feljegyzései azt mutatják, hogy szőlőbirtokát következetesen és szisztematikusan növelte. Legfőbb jövedelme, láttuk, bor eladásából származott. Az évente befolyt bormennyiség kis részben dézsmából, árendából, esetleg viszonteladásra összevásároltból, főleg és döntő részben azonban saját szőlőiből származott. Borának általában négyötöd része került eladásra és egyötöd az, ami az asztalra, továbbá elveszett, elajándékozott vagy konvencióra kiadott tételekre ment el. Gondosan feljegyezte a jobbágyok lakodalmára adott 3 hordó bort, éppen úgy, mint a császári tisztnek küldött ajándékot, vagy építőmesternek, kővágónak bérbe, áldomásra adott mennyiséget.

1

' Érdekes következtetésekre juthatunk, ha azt vizsgáljuk, hogy ez a köznemesi háztartás és gazdaság mennyiben önellátó. Nagy a törekvés, hogy ami lehet, a gazdaságból kerüljön ki, pénzt minél kevesebbet kelljen kiadni. így például a család és a nem nagy alkalmazotti réteg fehérneműje részben, de csak részben a falvakban szőtt len- és kendervászonból kerüljön ki. Ugyanakkor vetőmagot, kerti veteménymagot állandóan 24 5. Szőlőművelés, bortermelés