Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Közlemények - Horváth István: A vármegyei közigazgatás működése az 1830-as években Nógrád megye alispánjának megítélése alapján

veséiket sokféle módon igyekeztek gátolni. A megyei politikai élet nemcsak a fent jeizett események miatt volt feszült. Más is okozta és fokozta a politikai élet feszültségeit. Arról volt szó, hogy a reform országgyűléseken résztvevő, a pozsonyi országgyűlési ifjak törekvéseit itthon is képviselő politikai erő meg tudja-e a saját pátriájában vívni — mégpedig győzelmesen — a harcát. Az első reform országgyűlés óta több év telt el. Ahhoz ugyan túl rövid, hogy tartósan látható áttörést lehessen elérni a rendi kiváltságok több évszázados sziklafalán, de ahhoz túlságosan hosszú volt ez az idő, hogy további várakozásra, semmittevésre kárhoztassa a tennivágyókat. A kiéleződő politikai viszonyokat a közgyűlésen jelen levő rendek egy része az alispán irányában megfogalmazott követelménnyel tovább élezte. Még 1840 végén a megyei közgyűlés hozott és elfogadott egy olyan határozatot, hogy a „... közigazgatási tárgyak állásárul felvilágosítást" kér az elnöki hivataltól.

33 Mivel az eddig nem teljesült, úgy vélte a testület néhány tagja, most van itt az ideje, hogy a létszámában megcsappant vezetést — egyetlen tagja a reformok híveként ismert — a kötelezvény megvalósítására fogja. Ezért 1841. november 26-án — pontosan egy év múltán — újabb határozatával kötelezte az egyedül dolgozó másod alispánt, „ ... miszerint tőle közigazgatási dolgaik minden jelenlegi állásáról felvilágosító jelentést nyerni kívántak."

34 Az 1842. év első közgyűlésén, amelyet január 17-re hívtak egybe, nagy számban jelentek meg a megye rendjei. Az év eleji közgyűléseknek mindig különleges hangulata volt. A sok jó kívánság kedélyessé tette az összejövetelt. Sréter János alispán erre az alkalomra elkészítette a rendek által kért jelentést, és azt január 17-től huszadikáig, három napon át felolvasta. Az előzőekben ismertetettekből jól látható, hogy ennek a követelménynek úgy tett eleget, hogy a két kérdéskörre — a közteherviselés bevezetésének akadályozó tényezőit, és az úrbéri törvény végrehajtásának gátlóit vizsgálta — koncentrálva kifejtette a politikai cselekvés lehetőségeit, még arra is ügyelt, hogy azokat, akik tájékozatlanok, vagy nincs kellő ismeretük, megnyerje nézeteinek befogadására. A nógrádi tapasztalatok kritikai értékelését végezte el a rendelkezésre álló idő alatt. Előadását az a tudat vezérelte, hogy az eddigiek során e két fő kérdéskör általános jellemzői többszörösen a vita tárgyát képezték, most arra kell hangsúlyt tenni, hogy a nehéz gazdasági viszonyok között élő kis- és középhemesség újabb csoportjai ismerjék fel a helyzet szükségszerűségeit, és lehetőleg minél többen azt a tényt, hogy már nem a megajánlások időszakában élnek, hanem önmaguk „rendi" vonásait kell elhagyniuk. Hallgatóságát az 1830as évek kezdetéig vezette vissza, amikor a lelkesedés általános volt. Tükröt tartott a megyei rendek elé, hogy lássák: mi az oka, hogy lelkesedésük nem vált cselekvéssé; mi az oka, hogy nincs a korábban elhatározott pontok között egy sem a megvalósultak közt? Az előterjesztő alispán hangja csak ritkán vált keménnyé — de még ebben az esetben sem volt bántó. Inkább a higgadt, nyugodt érvelő előadásmód a jellemzője. A jelentés bevezető mondataiban még mentegetőzésével is — talán — a hallgatóság megnyerésére törekedett, amikor azokról a nehézségekről szólt, amelyek akadály ózták a jobb munkavégzésben. „Akartam és igyekeztem lehetőségig megfelelni megbízatásomnak, azonban a közgyűlést megelőzött törvényszékek, s hosszabb küldöttségi munkálatok által kiszorítva az időből, kénytelen vagyok a kívánt tudósítást előadni mindazon hiányosságokkal, mellyeka 197