Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)
Közlemények - Horváth István: A vármegyei közigazgatás működése az 1830-as években Nógrád megye alispánjának megítélése alapján
megyei történetek iránt nyújtott adatokban a felületesség, az azokat kísérő észrevételeimben bővebb gondolkodást kizáró pillanatnyi benyomás, s előadásaimban a sietősség bélyegét viselik." 35 Hogy ez ténylegesen is inkább taktikai jellegű volt, azt a továbbiak, — amikor törvények végrehajtásában mutatkozó hiányosságokat sorra vette — mutatták meg a legteljesebben. Nézzük: mi is volt az a gát, ami megakadályozta az érdemi, az előrehaladást segítő munka kibontakozását? Elsőként a gondolkodásban hosszú idő óta jelen levő, szemléleti fogyatékosságról szólt. A rendek között nem alakult ki az a történelmi szemlélet, mely nélkül a mai világban, a jövő érdekében cselekedni nem lehetett. Ahogy Sréter írta: „Erezni kellett a tekintetes Rendeknek, hogy a jövendőről való gondoskodás a jelen és múlt helyzetek ismeretétől függ, s ezen ismeretek hiányossága volt az, mi sok szép hazafiúi törekvés sikerét elenyésztette." 36 De voltak itt más hibák is. Az alacsony szellemi nívóból egyenesen következett az, hogy a rendek nem rendelkeztek olyan képességgel, amely lehetővé tette volna számukra a jövő tennivalóinak felismerését, a kor által megfogalmazott új követelmények meglátását. ,,Az eddigi korszakok nemzeti létünk gyermekévei voltak, hosszabbak mint minden erős természetnél, azon gyermekévek, mellyeket nem az ész, de csak a magamegtartás állati ösztönei vezetnek, s óvnak a veszedelmek ellen. Mióta e gyermekkor határaiból kiléptünk, minden léptünkön közelebb áll önhelyzetünk ismeretének szükségessége élőnkbe". 37 Minden szaván a nemzetét — így osztályát is — féltő felvilágosult, gondolkodó felfogása érződött. A megfogalmazott követelmények nem a késői feudalizmus rendszeréből származtak. így a jövő, a kimondatlanul is jelenlevő polgárosultabb társadalom képe jelent meg e gondolatokban. A továbbiakban azt vizsgálta meg: mi volt az oka, hogy a nemesi közigazgatás ilyen sokáig fenn tudott maradni? „A belkormányzás szép jogai, a helyhatósági kormány jogai, századokon által sértetlen, sőt mindig függetlenebbül kifejtve, átjöttek reánk anélkül, hogy a kötelességek súlyát eléggé érezték volna. S így a korral változott, a kor kívánataihoz simult más kormányformák között állnak helyhatósági intézeteink, úgymint egy elmúlt kor hagyományai, de élve, s több életerővel, mint valaha, a legkiterjedtebb és sehol másutt nem lelhető szabadságok elemeivel." 38 Az idézet mellé néhány fontosnak vélt megállapítás kívánkozik. Egyrészt ez a néhány sor is jellemzi a szerző töténelem felfogását, amelynek központi gondolata, a magyar nemzeti múlt haladó vonásainak feltárása, elemzése és megtartása. Ezen az alapokon kell a további fejlődés lehetőségeit a társadalom minden osztályával együtt megkeresni. E felfogás tartalmazta — természetszerűen — azokat az elemeket is, amelyeket a kortárs reformerek, — közülük nem kevesen tartoztak a Dessewffy Aurél vezette konzervatív csoporthoz is — vallottak. A nemesi alkotmány „túl" dicsérése az a pont volt, amelyben még akkor is sokan reménykedtek. Abban volt is igazság, hogy az előre lépés társadalmi méretekben sem képzelhető el a korábbi hagyományok teljes figyelembevétele nélkül. A kérdés persze csak az volt, hogy mit akart mindebből elfogadni a nógrádi nemesség? A történelmi fejlődés vizsgálatán felépült gondolatsornak még nem értünk a végére. A következőképpen folytatta : „ ... Ezen intézetek f enállhatnak, és a belkormány gépe mehetett századokon által, anélkül, hogy a belhelyzetek ismereteinek szüksége mutatkozott, anélkül, hogy azok iránt legkisebb nyomozgatások tétettek volna." 39 198
