Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Közlemények - Horváth István: A vármegyei közigazgatás működése az 1830-as években Nógrád megye alispánjának megítélése alapján

tárnak fizetnek külön ún. türelmi adót. Ennek eltörlését kérték, de választ mindeddig nem kaptak a helytartótanácstól. 1830-tól kezdődően a honi adóba 1/5nyit fizettek és minden házi, katonai „termesztményi" adótól, s közmunkától mentesek voltak. 1841 augusztusától a rendek az egyenlő adózásukról rendelkeztek. A közmunkában való részvételük lehetőségeinek kimunkálására egy külön bizottságot rendeltek ki. A legnagyobb különbség az volt, hogy a zsidóknak külön, külső befolyástól nem ellenőrzött adózási rendszerük volt. Az 1840. év végén tartott közgyűlés a saját adózási rendszerüket továbbra is meghagyta, de „ ... számadásaik úgy mint a keresztény községekéi a földesuraságok által megvizsgáltatni, és e végre honi nyelven vitetni rendeltettek." A rendek szerint legnagyobb akadálya a zsidók polgárosodásának a „külön községi szerkezetök", mellyeknél fogva ők a keresztényektől elkülönözve külön községeket, külön elöljáróságokkal, és külön polgári hatóságokkal képeznek." Ez a gyakorlat a mindennapi életben számtalan konfliktus lehetőségét teremtette meg, különösen peres ügyek esetén. A polgárosodás egyetlen lehetősége az — vallotta az alispáni előterjesztés —, ha ezt az önállóságukat feladják, és a megyei közigazgatás rendszerébe harmonikusan beleilleszkednek.

32 E tárgysorral az alispáni előterjesztés lényeges fejezeteinek a végére értünk. Olyan aktuális tennivalókról olvashatunk az ezeket követő néhány oldalon, amelyek a mindennapi határozathozatali tevékenység részei — egy-egy határozat teljesítéséről szóló rövid, formális beszámolók, valamint korábban részletesebben előadott témák — így az árvákról, a tisztviselői kar munkájáról — találhatók a könyv befejező szakaszában. III. FORRÁSÉRTÉKELES 1. A forrásmű létrejöttének körülményei Nógrád megye politikai életében nem volt „szélcsendes" idő az 1841. esztendő vége. A mozgalmasság egyrészt az ország politikai eseményekben bővelkedő napjaiból származott, de megyei eseményekben sem volt hiány. A megyei politika^ élet felbolydulása egy tragikus eseményhez kötődött: 1841. novemberében fiatalon meghalt a két évvel ezt megelőzően választott első alispán, Huszár József, akinek személye biztosíték volt arra nézve is, hogy Nógrád tovább fog haladni azon az úton, amelyet eddig a társadalmi reformok bevezetéséért az elsősorban küzdő fiatal politikusok kezdeményezése és tevékenysége tett járhatóvá. A köznemesség valamint a rendi sáncokon kívül élő társadalmi csoportok jelentős hányada is tudta ezt. A pálya- és harcostárs másod alispán, a harmincas éveinek felén éppen csak túl jutott Sréter János egyedül látta el ezt követően kettejük munkáját is. Tette ezt olyan körülmények között, amikor a megyei rendek elhatározták, hogy a megyei tisztújítást 1842 áprilisában tartják meg. A hivatalban levő alispánnak kétségkívül voltak esélyei. A korábbi évtizedben kifejtett politikai tevékenysége, a közigazgatásban végzett évtizedes munkája, ambíciója és nem utolsósorban képzettsége, rátermettsége révén is. Áprilisig azonban még hosszú volt az idő. Ne is beszéljünk a március végi újabb tragédiáról, — amikor a megye a várományos politikusát is elveszítette — hanem inkább csak arról: a rendek közül nem mindenki örült a liberális tanok iránt vonzódó politikai csoport tartós előretörésének. Útjukat és törek196