Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Közlemények - Horváth István: A vármegyei közigazgatás működése az 1830-as években Nógrád megye alispánjának megítélése alapján

nemesség jelentős csoportjai nem voltak kellően f elkészül ve arra, hogy felismerjék saját érdekeiket, és így arra sem, hogy cselekedni is képesekké váljanak. Természetesen többről volt szó, mint hogy e társadalmi csoport szubjektív szándéka döntsön történelmi jelentőségű kérdésekben. Közismert, hogy a magyar köznemesség túlnyomó többsége objektíve —, mert gazdasági helyzete nem tette lehetővé — nem volt abban a helyzetben, hogy a gyakorlatban is akként cselekedjék, miként a közgyűlésben megajánlotta, vagy elfogadta. De hát mielőtt még a dolgok elébe vágnánk, szükségesnek tartom, hogy áttekintsük: mi is jellemezte azt a kort, amelyben elemzendő írásművünk született? Mi volt az 1830-as évek országos és megyei viszonyainak meghatározó vonása? Ez az időszak a magyar reformmozgalom tényleges megjelenésének, kibontakozásának, első konfliktusainak és megerősödésének évtizede volt. Az évtized kezdetén összeülő országgyűlés, a koleralázadás volt az indító esemény. Az 1832—1836-os tanácskozások konkrét és elvi jellegű állásfoglalásai —, úgymint a magyar nyelv hivatalos használatának kiterjesztéséről, az önkéntes örökváltságról, a vállalási kérdésekről, a vegyes házasságokról szóló viták — azzal az eredménnyel is jártak, hogy érzékelhetővé tették a feudalizmus tarthatatlanságát, a polgári viszonyok elkerülhetetlenségét. Tehát lényegében elindították ténylegesen is a társadalmi fejlődést megcélozó mozgalmakat. Az országgyűlést követő időszak nagy próbatétele volt a reformok harcosainak. Egyrészt azért, mert a döntések végrehajtása nagyon lassan haladt előre, másrészt a bécsi udvar támadása az országgyűlési ifjak, majd Wesselényi és nem sokkal később Kossuth ellen azt célozta, hogy a politikai mozgalmakat az erősödő radikalizmustól eltérítse. Az udvar számításai nem váltak be több ok miatt. A reformmozgalmat már nem lehetett megállítani. Ezt mi sem igazolta jobban, mint az 1839—40-es országgyűlés összehívása. Az itt létrejött kompromisszum biztosította a politikai mozgalmak továbbfejlődését is. A börtönből kiszabadult Kossuth a Pesti Hírlap által kínált lehetőséget jól kiaknázva folytatta politikai agitációját. A hírlapban sorra megjelent cikkeivel a feudális viszonyokat bírálta. Kifejtette programját, amelynek alapján kell a haladást valósítani. Különösképpen a középosztály megteremtésének szükségességét hangsúlyozta, és e vonatkozásban a városi választás, a polgárjog, a közteherviselés érdekelte. Programjában központi hely jutott az önálló nemzeti gazdaság kialakításának, az ipar fejlesztésének. Az aktív reformpolitika talpra állította az ellenzéket is. A létrejött új konzervatívokat a tehetséges politikus, Dessewffy Aurél vezette. Á Pesti Hírlappal szemben megindított lapjuk, a Világ volt gyűjtőhelyük. Bizonyos reformok szükségessége mellett fő törekvésük az volt, hogy leválasszák a jómódú köznemességet az ellenzékről. Bírálták a megyei önkormányzatot, a gazdaság kapitalista fejlődését. Politikájuk megvalósításában döntő szerepet szántak a közigazgatási apparátusnak. E két politikai csoportosulás mellett —, ha a korábbiakhoz képest kevésbé hatott is — Széchenyi jelenlétéről, közéleti aktivizálódásáról is szólnunk kell. Tevékenységét két vonatkozásban is említjük: egyrészt ekkor bontakozott ki Kossuthtal kialakult vitája, másrészt, mert nézeteinek bizonyos rezonanciája az elemzendő műben felismerhető. így pl. a közteherviselés bevezetésének igenlése, a büntetőtörvény előtti egyenlőség kérdése, a közlekedési utak építésének szorgalmazása. 182