Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)
Tanulmányok - Paládi Kovács Attila: A kisnemesek utódai a paraszti társadalomban (XIX–XX. század)
tárrészek megnevezései, a Gergely-nyíl, Pető-nyíl, Farkas-nyíl, Dávid-nyíl stb. megegyeznek a falut alapító és évszázadok óta birtokló nemzetségek neveivel. 15 A gömöri, borsodi községekben az 1950-es évek elején külön szervezték a legeltetést a volt úrbéres és a volt kisnemesi közösségek. Például Arlón (Borsod m.), a falu csordája, gulyája az úrbéres legelőn járt, de a nemeseknek külön csordájuk, gulyájuk volt. Baracán (Gömör m.) is elkülönültek a határban a nemesek és a parasztok birtokai. A faluhoz közeli, jó szántóföldek nemesi tulajdonban voltak, erdeje csupán a nemességnek volt. A Nemes szög lakóinak és az úrbéreseknek a legelői, itatóhelyei, csordái, disznónyáj ai is elkülönültek. A sertések kondáit gyakran nemesi hadak szerint elkülönítve szervezték. 16 Az úrbéres parasztság és a kisnemesség borsodi, gömöri, észak-hevesi tájakon ritka esetben élt együtt, inkább falvak szerint különült el. Ennek következtében a kisnemesi, úrbéres paraszti konfliktusok is gyakran a települések közötti ellentétek, ütközések formájában jelentkeztek. Legtöbb vitára a nemesek juhtartása, juhainak az úrbéres legelőkön való legeltetése adott okot. A kisnemesi múltat lényegében napjainkig őrzik a településformák. Helyenként még a nemzetiségi szervezet nyomaival is találkozhatunk. A három nemesi nemzetség által lakott Domaházán (Borsod m.) a belterületi nevek, településrészek e nemzetségek nevét viselik: Holló szög, Elek sor, Kisbenedek udvar. A hadak, nagycsaládok szétválásával a beltelket időről- időre felosztották, új házakat építettek s ezáltal a település egyre zsúfoltabbá vált. Ez a szeges települési szisztéma a keleti palóc terület nemesi falvainak esetében már a Josephinische Aufnahme, az 1783-as katonai térkép lapjain is felismerhető. 17 A közeli jobbágyfalvakban viszont az utcás, szalagtelkes települési rend látszik elterjedtnek. Ügy látszik, a kisnemesség zsúfolt települései az ország más részén is ennek a társadalmi rétegnek a jellegzetességei közé számíthatók. Pátrohán (Szabolcs m.) a régi nemesi udvarokban 6—10, sőt 14 ház is állt, ilyen udvarokban laktak a hadak, mint a Nagy, Fodor, Tarpai, Szabó és Szalay nevű családok közösségei. 18 Ismeretes a túlzsúfoltság Szentgálon, jellemző és nem is újkeletű vonás a Veszprém megyei nemesi falvakban. Fényes már 1836-ban úgy gondolta, hogy nemes voltukból magyarázható a házak „szörnyű népessége". Szentgálon a hadak közökben települtek. Kőznek nevezték a fő- és mellékutcákból nyíló, hosszú, keskeny udvarokat, melyeknek oldalán egymást követték a lakóházak. 19 Hasonló volt a helyzet Tejfalun (Pozsony m.), ahol a közbirtokossági jogok gyakorlásában és a közterhek viselésében a nemesi családok kúriák, udvarok szerint vettek részt. Ezek azonban mindinkább felaprózódtak és a leányok öröklése, az adásvételek csaknem áttekinthetetlenül bonyolulttá tették a birtoklás képét. 20 A hadas udvar, nemes udvar legismertebb példája a nagyvisnyói, amelynek ismertetésével két tanulmány is foglalkozott. 21 E településforma kialakulását viszont Mikófalva (Heves m.) példája érzékelteti legjobban. Bakó Ferenc alapos tanulmányban mutatta ki, hogy ebben a faluban a hadas udvar a nemeseket jellemezte, akik 1830-ban 530 lelket számoltak, de mindössze 14 magyar holdnyi beltelken laktak. A három legnagyobb nemesi nemzetség birtokában — formailag — 1—1 lakótelek (kúria) volt csupán, amit kerítés övezett, de a három telken 75 lakóház állt. A nemzetségi telkeket telekkönyvileg felosztották a hadak között, de belső kerítéseket nem 166