Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - Paládi Kovács Attila: A kisnemesek utódai a paraszti társadalomban (XIX–XX. század)

építettek és egy-egy had továbbágazásával a telken újabb házak épültek. Csupán a Kovács Matyó had telekrészén 21 ház állt a XIX. század végén. Ezt a sajátos településformát az a jogszokás hívta életre, amely a nemesi portát tágabb, nemzetségi keretek között együtt-tartotta, de azon belül elaprózta.

22 Ezzel szemben a jobbágytelek és így az udvar megosztása a földesúr magatartásától függött, s például Miikófalván az 1857. évi teleikkönyvi térkép szerint a jobbágyok beltelkei alig aprózódtak a 100 évvel korábbi állapothoz képest. A jobbágyoknál később kezdődött a beltelkek felosztása. A kisnemesek utódai ebben a Heves megyei faluban csak 1906-ban, 1919-ben, 1930-ban és végül 1945-ben a tagosítások, parcellázások, majd a földreform révén tudtak kitörni a zsúfoltságból. Paradox helyzet, hogy a feudalizmus maradványainak felszámolása az ő élet- és lakásviszonyaikon többet javított, mint az úrbéres parasztokén. Hasonló települési rend és történeti folyamat mutatható ki ÉszakHeves, Borsod és Gömör többi kisnemesi falujában (Bátor, Egerbocs, Ëgercsehi, Balaton, Bükkszenterzsébet, Tarnalelesz, Sajónémeti, Center, Bolyok, Détér, stb.).

23 Kisnemesi eredetű kulturális hagyaték megragadható a lakóházak, a népi építészet körében is. Szentgálon a „nemzetes ház" rendszerint jól megszerkesztett, szilárd kőfalazatú, bolthajtásos épület volt a vizsgált időszakban. A bolthajtásos építkezés ott a XVIII. század elejéig visszavezethető.

24 Ezzel szemben Észak-Hevesben 1848 előtt a kisnemesség túlnyomó többsége egyszerű faházakban élt. A múlt század derekán épült leleszi, mikófalvi nemesi lakóházak legfeljebb egy-egy kőoszlopot alkalmaznak, az ámbitus többi oszlopa még fából van. Ugyanakkor az úrbéresek — bár vagyonosabbak voltak — továbbra sem építettek oszlopos, klasszicista jellegű lakóházakat, mert idő kellett ahhoz, hogy öntudatban felnőjjenek a tudatban még mindig a magasabb társadalmi rétegeket megillető formákhoz.

25 Ezért némi kiegészítésre szorul a Néprajzi Lexikon kulturális hatás című cikke, amelyet gömöri kisnemesi lakóházak fényképei illusztrálnak. Azt írja, hogy hazánkban elsősorban a reneszánsz, barokk és klasszicista udvarházak, kúriák hatása mutatható ki a népi építészet XVII—

XIX. századi alkotásain. A küriális hatás leginkább a parasztházak homlokzatának tagolásában, díszítésében és oszlopos tornácainak formájában nyilvánul meg.

26 Csakhogy a szóban forgó küriális hatás mértékét akkor ítélnénk meg helyesen, ha a kisnemesség korabeli lakóházait különválasztanánk a parasztinak, vitán felül népinek nevezhető házaktól, s a Pest, vagy Veszprém megyei köznemesek XVIII—

XIX. századi házait az etnográfusok nem tekintenék eleve népi, paraszti házaknak. A parasztok valóban követték a lakáskultúrában a nemesek példáját. Szuhafőn (Gömör m.) az 1940—50-es években a parasztok (volt zsellérek) házai olyanok voltak, mint a múlt századi nemesi házak. Többségükben háromosztatú, verettfalú, szalmatetős házak, kürtös kemencével, vagy szabadkéménnyel. A nemesek is csak századunk elején kezdtek nagyobb 4—5, sőt 6 osztású lakóházakat építeni ámbitussal, pedig a falun belül napjainkig megőrizték gazdasági fölényüket a jobbágy eredetű parasztokkal szemben.

27 A Gömöri-medencében viszont a gabonakonjunktúrán meggazdagodott úrbéres parasztság már az 1860—70-es évektől fogva tekintélyes, folyosos, vakolatdíszekkel hivalkodó homlokzatú házakat épített (pl. Sajópüspöki, Veíkenye, 167