Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - Nagy Endre: A dzsentroid hivatank a Monarchia korában

ná, és igen nagyszámú egyéniségre nézve túlszigorú, kíméletlen eljárás fogna lenni".

55 Nyilvánvaló, magasabb szakmai és intellektuális színvonal uralkodott a minisztériumokban. Hogy volt itt a bürokraták mellett egy magasan képzett réteg, arra Halász Gábor és nyomában Zsigmond Gábor tanulmányai hívják föl a figyelmet. A Kiegyezés után egy közgazdaságon nevelkedett, gyakorlati érzékű, és pozitivista indíttatású nemzedék vezető pozíciókba kerül, s az „íróasztal mellett, hivalbeli szobákban kodifikáló, a törvényhozást gyökeresen és eredmenyesén az új idők szelleméhez alkalmazó, nagyvonalú vezetők szinte máról holnapra varázsolták elő a modern intézményekkel ellátott Magyarországot... A kor hősének, a vállalkozó típusnak, a gazdasági élet kapitányának frisseségben nem marad mögötte, koncepciójában pedig messze felülmúlja őket ez a bürokrata réteg; a nemzet legjobb erői gyűlnek össze egy történelmi pillanatig a hivatalszobákban. Ha az elmúlt évtizedekben az országgyűlésen, most a minisztériumban kell keresni az elitet, osztályfőnökök, tanácsosok, egyszerre tudós és munkás világában".

56 Ehhez a réteghez, melyből elég ha Trefort Ágostont, Lónyait, Gorovét, Horváth Boldizsárt, Kautz Gyulát említjük, csapódik hozzá a hetvenes években az elszegényedő dzsentri réteg, de amazokból is átveszi a stafétabotot egy újabb nemzedék, amelynek tagjai, az evolúció törvényszerűségeinek a felhasználásával, a liberalizmuson túllépni akarva, a nemzeti és gazdasági kibontakozás útjait a szociális és nemzetiségi kérdés összefüggéseiben igyekeznek kidolgozni.

57 c) A kortársak, amikor a kettős, állami és önkormányzati közigazgatás fonákságait előszámlálták, a működése egyik fő hibáját abban látták, hogy — bizonyos kivételes esetektől eltekintve — a vármegyei és miniszteriális szint között nem volt mobilitás. Ebben egyetértett a gyakorlat és az elmélet egyaránt. Csak példaként idézzük először Tisza Istvánt, azután Pulszky Agostot. Tisza szerint: ,,a választási rendszer szükségszerű folyománya az az anomália, hogy kevés kivétellel csakis olyanok jutnak a minisztériumok vezető állásaiba, akik bent a minisztériumban kezdték a közszolgálatot, annak bureauiban élték át egész életüket s a közigazgatás, a vidéki élet viszonyait és érdekeit csakis az aktákból ismerték."

53 Pulszky: „nem szabad elfeledni, hogy lehetetlen, hogy az a tisztviselő, aki a mostani rendszer mellett csupán megyéjében lehet tisztviselő és soha a meggyéjéből ki nem kerül. aki... mindig egy és ugyanazon localis környezetben marad, teljesen ne penetráltassék az illető localis érdekek által oly mértékben, hogy bizonyos színvaikság áll be az általános állami szempontok iránt... s viszont ismét lehetetlen, hogy oly minisztériumban, amelynek személyzete szűkkörű bureaucratikus testületet képez és amelynél minden idegen elem behozatala igen érzékeny anyagi és előmeneteli kárt okoz az ott levő elemeknek, azért mert a kör szűk és most onnan megfelelő pályára kifelé nem mehet senki, lehetetlen, hogy el ne tompuljon az érzés, a localis érdekek iránt, lehetetlen, hogy bizonyos ehablon szerű, hogy úgy mondjam, bureaucraticus, az élettől távoleső felfogás érvényt ne nyerjen"

09 d) Végül a hivatalnokréteg szervezkedésére keli kitérni, amire Szabó Miklós kutatásai hívták fel a figyelmet. Ezek a szervezkedések azért érdekesek, mert bennük mintegy előzetes kristályosodását figj/elhetiük meg a konzervatív-jobboldali irányban keresztény kurzus felé haladó mozgalmaknak. Az 1903-ban alakult Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesületét (és másokat is) 159