Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - Nagy Endre: A dzsentroid hivatank a Monarchia korában

Szabó Miklós a következőképpen jellemzi: „valamiféle közigazgatási szocializmus homályos tervei a megyei tisztviselők körében a nagybirtokos agrórius mozgalom század elején kidolgozott liberalizmus kritikájához, konzervatív nagybirtokos álláspontról kifejtett tőkeellenes szociális demagógiákhoz kapcsolódnak s a politikai fronton is a nagybirtok pártjai mellé állnak".

60 Ha pedig ez így van, akkor legalábbis ambivalens pályaívként kell értékelni azt, amit mi úgy szoktunk mondani, hogy a történelmi középosztály nálunk, szemben az angol middle class-szal, lefelé ívelő mozgást, hanyatlást mutat, mivel ez csak a gazdasági renden belül, de nem a politikai renden (ahol a pártok mozognak) belül érvényes, hiszen itt a Monarchia alatt már készül ez a réteg, hogy a központi hatalmi pozícióikat is meghódítsa, ami a harmincas években beteljesedik. Másrészt azonban ne felejtsük el, hogy itt a vármegyei tisztviselők szervezkedéseiről van szó, s nem az egész hivatalnokrétegéről. Ugyanis az állami közigazgatási tisztségviselők egészen külön és már jóval a vármegyei tisztviselők előtt szervezkedni kezdtek. 1869-ben alakult az első magyar általános tisztviselőegylet, 18864>an a M. kir. Állami Tisztviselők Központi Egyesülete, s 1901-ben jött létre az Állami Tisztviselők Országos Egyesülete.

64 Hogy a hivatalnokok szervezkedése kétfelé szakadt, az teljesen magától értetődő, de eddig mindenesetre figyelmen kívül hagyott tény. Ugyanis bármenynyire is konstituálódiik a társadalmi struktúrában egy osztály vagy réteg, valóságos egzisztenciára csak a tudatosság bizonyos mértéken túl jut és válik önállóvá, magáért valóvá. A tudatosság fokairól, megnyilvánulásairól, az egymáshoz való viszonyról, a két hivatalnok, a honorácior és bürokrata hivatalnok egymásról való véleményéről nincsenek kutatások, de igen árulkodó ebből a szempontból Tiszának már hivatkozott cikkében egy megjegyzése, hogy t. i. a minisztériumi bürokraták fölényes lenézéssel beszéltek a vármegyei adminisztrációról

62

, ami nem meglepő, hiszen már Asbóth is azt írja, hogy a minisztériumnak „a megyei közegeiket folyvást tanítani, nógatni, dresszírozni, megkeresni és kérni kell, hogy minden fontosabb ügyet háromszor-négyszer kell új meg új magyarázat mellett jobb ellátás és felvilágosítás végett visszaküldeni".

ю Fejtegetéseink végeredményben azt a hipotézist kívánták megfogalmazni, hogy a dzsentroid hivatalnok Magyarországon két szociális képződménybe tartozik. Egyfelől a megyei hivatalnokréteg egy rendies jellegű közösséget alkot, amely az önkormányzat megnyirbálása ellenére politikai hatalmat tart kezében, másfelől a minisztériumi hivatalnoki réteg nem rendies képződmény, hanem a kapitalista társadalom racionális államának közigazgatásaként ún. „szociális osztály".

64 JEGYZETEK 1. Asbóth János: Három nemzedék, Budapest 1873. ld. uő. Irodalmi és politikai arcképek, Légrády-fivérek, Budapest, 1876. 31. p. 2. „Országosan a megyei hivatalok kétharmadát, a központi állami vezető hivatalok egyharmadát a dzsentri foglalta el". Berend T. Iván, Szuhay Miklós: A tőkés gazdaság története Magyarországon 1848—1944. Kossuth Könyvkiadó, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1973. 142. p. 3. Hanák Péter: Vázlatok a századelő magyar társadalmáról, i. п.: Magyarország a Monarchiában, Gondolat, Budapest 1975. 366. p. 160