Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Gazdaság, műveltség, mentalitás a XVII–XVIII. század fordulójának köznemességi rétegeiben és a hosszú távú társadalomtörténeti fejlődés kérdései
VII. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MUZEUMOK ÉVKÖNYVE 1981. Gazdaság, műveltség, mentalitás a XVII —XVIII. század fordulójának köznemesi rétegeiben és a hosszú távú társadalomtörténeti fejlődés kérdései R. Várkonyi Ágnes Két nevezetes nógrádi történetíró, Nagy Iván és Mocsáry Lajos már több mint száz évvel ezelőtt kifejtette, mennyire alapvetően fontos feldolgozni a nemesség múltját, mégpedig nem akárhogyan, hanem társadalomtörténeti igénynyel, szociológiai szempontok szerint, hiteles dokumentumok alapján. Akkor, a XIX. század közepén nemzetközi példákra mutatva szögezték le, hogy amíg nem ismerjük a nemesség társadalomtörténetét, csonka és hiányos a parasztságról, a polgárságról, sőt az egész magyar történelemről kialakított képünk is. Ennek ellenére, akárcsak a XVII— XVIII. század fordulóján élt köznemesek gazdasági és műveltségbeli viszonyairól szólni ma is ugyanazzal a fenntartással lehet, amivel annak idején Nagy Iván a maga vállalkozásának nekivágott: „kényes és nehéz munka." 1 Ismeretes, hogy amit a késő feudalizmus korszakának köznemességéről tudunk, az egyszerre nagyon sók és nagyon kevés. Történelmünkben a XVI. század óta egyre inkább fontos tényező a köznemes. A különböző történetszemléleti irányzatok írói pedig ugyancsak változatos szerepekben pergették őt végig a XVII. századi magyar politika széles képernyőjén. Hős és áruló, országmentő harcos és országvesztő vádlott, vitéz katona és a döntő csaták dezertőrje, az országgyűléseken, a vármegyékben ő a mérleg nyelve, a fejlődés óraműszerkezetében a nélkülözhetetlen, vagy ellenkezőleg, az elromlott fogaskerék. Összességében így vagy úgy — némileg túlzóan fogalmazva — történelmünk alakulásáért ő az egyszemélyi felelős. Mégis e mindenképpen fontos társadalmi réteg gazdasági viszonyairól, műveltségéről, életviteléről, mindarról, ami politikai súlyának, állásfoglalásainak közvetlen, vagy közvetett utakon, bonyolult áttételeken meghatározója lehet, hiányosak és esetlegesek az ismereteink. Tiszteletreméltó kezdeményezések ellenére könyvespolcainkon a történeti monográfiák között hiába keresnénk a köznemesség társadalomtörténetét összefoglaló műveket. 2 így egyáltalán nem különös, hogy amikor nemrégiben egyik kollegámtól megkérdeztem, kit tekinthetünk köznemesnek, hogyan határolhatjuk el ezt 15
