Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Gazdaság, műveltség, mentalitás a XVII–XVIII. század fordulójának köznemességi rétegeiben és a hosszú távú társadalomtörténeti fejlődés kérdései

a fontos réteget a kisnemesek tömegeitől és a nagybirtokosok, főurak táborától, ezt a választ kaptam: aki bekerült a „Nagyivánba" és nem báró vagy gróf, az köznemes. De aki ismeri-Nagy Iván levelezését és tudja, hányszor kellett védekeznie a különböző vádak és szemrehányások ellen úgy, hogy nem meséket, megszépített hagyományokat, hanem' tudományos kézikönyvet akart írni egy osztályról, amelyet a lezártnak vélt múltba utaltak korának történelmi változásai, látnia kell, hogy a XIX. században, az 1848-as forradalom és szabadságharc után maga a köznemesség mennyire nem tudta meghatározni múltbeli önmagát. Tanulmányunk a társadalomtörténeti vizsgálatok egyik lehetséges módszerét kívánja bemutatni. A gazdasági helyzet, a társadalmi meghatározottság és a műveltség távoli síkjait igyekszik egymásra vetíteni. Nemcsak az élet elevenségét szeretnénk ily módon, megragadni, hanem olyan törvényszerű összefüggéseket remélünk kitapintani, amelyeknek ismerete, sőt tudatosítása ma sem közömbös számunkra. A Magyarország története összefoglaló mű társadalomtörténeti fejezetében, a köznemességet a birtckmegoszlás alapján a XVII. század közepe és 1696 között a név szerint megállapítható birtokoscsaládok kezén levő falu- és részfaluszámok arányait vizsgálva próbáltuk körülhatárolni;' Figyelmen kívül hagyva a XVII. század nagy nemesítési hullámaiban egyszerűen megszámlálhatatlan sokaságúvá szaporodott egy telkes nemeseket, bocskorosokat, armalistákat és agiliseket, továbbá az egyházi és a fiskális birtokok falvait, e vizsgálat eredményének lényege a következőkben foglalható össze. A nemesi családok 7,5 %-a 1—9 egész, vagy legfeljebb 50 részfaluval rendelkezik. Ez a réteg nagyon jól elkülöníthető az 1 vagy 2 részfalut birtokló, a mintegy 16 ° o-ra tehető kisnemességtől. A felső határ viszont korántsem ilyen világos. A 30—100, vagy 100nál több falu urát a kiváltságos osztálynak összesen mintegy 4 %-a alkotja. Vitatható azonban, hogy hova sorolhatók a 10—30 falut birtokló nemesek, akik a kiváltságos osztály mintegy 5 %-át teszik ki. Különösen nehéz dönteni, ha népes, a birtokát a gyermekek kezén felosztó famíliáról van szó. Tudjuk azonban, hogy a gazdasági helyzet, mint az egyik osztálymeghatározó tényező, differenciáltabb ismeretet kíván ebben a korban már, mintsem hogy akárcsak a birtoknagyság elegendő lenne a termelőeszközökhöz való viszony számbavételére. Fontos összetevője egy társadalmi réteg gazdasági potenciájának többek között, hogy a munkaeszközökkel mennyiben rendelkezik, milyen tényező számára a piac, milyen helyet foglal el az árutermelésben, munkamegosztásban, milyen termelési színvonalon áll. Rákóczi államában az adózás céljait szolgáló 1707. évi összeírás eredményeiben némileg már tükröződik a piac hatása is.

4 Ez a nagyon hozzávetőleges kép azt mutatja, hogy a nemesség számban vagy tehetősségben Zemplén, Borsod és Ugocsa megyében vezet, a jó átlagot pedig fontosabb termelési régiók körzethatárain, kereskedelmi útvonalak közelében éri el. Többek között Szepes, Zólyom, Nógrád vármegyékben. Ezek a vizsgálatok még nagyon sok részlet feltárását kívánják meg, regionális eltérések megállapítása ugyancsak további kutatások feladata lenne. Megnyugtató értékeléshez a szomszédos országok hasonló vizsgálati eredményeinek, egyáltalán a Közép-Európa keleti régióiban észlelhető helyzetnek ismerete, összehasonlító elemzése elengedhetetlenül szükséges. A tendenciák jelzésére álljon itt a krakkói vajdaságbeli nemességnek a falurész szerinti megőrzi clScl Si XVI—

XVII. század fordulóján .•' 16