Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)
Tanulmányok - Nagy Endre: A dzsentroid hivatank a Monarchia korában
Mármost a gentleman-típusban ez a vidéki és polgári járadékos réteg, a landed és a town gentry fonódott össze egymással, amit nagymértékben, sot döntően segített elő az a tény, hogy mindkettőből békebíró lehetett. A békebírói intézmény Angliában annak köszönheti keletkezését, hogy a patrimóniális fejedelem a földesuraik igazgatási és politikai jogokat kisajátítani akaró törekvésével szemben olyan rétegre ruházta a helyi igazságszolgáltatási és igazgatási teendőket, amely szembenállt a földesúri réteggel. Mármost a helyi gentrynél rendi szokássá vált, hogy a fiúgyerekeket igen fiatalon kineveztették békebírónak, akiknek később persze csak egy része látott el tényleges igazgatási teendőket, a többiek számára a kinevezés csupán címet és társadalmi megbecsülést jelentett. A békebíró hatalma a mindennapi élet valamennyi területére kiterjedt a munkakerüléstől az eretnekségig, ő hajtotta végre a statútumokat és rendeleteket. Joggal mondja Gneist, hogy Angliában az államhatalom már évszázadok óta a gentry kezében volt. 12 Egészen sajátos és egyedülálló politikai és társadalmi képződménnyel van dolgunk az angol gentry esetében. Lényegében és eredetében lovagi-földesúri réteg, amely a konvenció formális szigorában, erős büszkeségérzetben, méltóságban, és a sport nagy megbecsülésében nyilatkozott meg, de e rendies presztízs és ethosz már igen korán beoltódott a városi játékosok másfajta ethoszával, különösen a puritanizmus következtében, amely azt aszketikus, moralista és útilitárius jegyekkel gazdagította. És ebből a keveredésből adódik ama nevezetes gentry-szellem. Az angol gentry tehát eredetében éppen úgy elutasította a szerzési, vállalkozói minőséget mint a magyar, de annak következteben, hogy a polgári rétegek gazdaságilag nem fenyegették, s hogy járadékossá válván ugyanúgy bekapcsolódtak a közszolgálatnak nobile officiumlként való ellátásába, mint ő, szervesen összenőtt vele. Ehhez nagymértékben hozzájárult az a lény, hogy a nobile officiummként ellátott közszolgálat a közigazgatási teendők minimalizálása folytán szabad kibontakozást biztosított a kapitalizmusnak. Ha a magyar középnemességet a XVIII. századi és XIX. század eleji angol gentryvel összehasonlítjuk, kétségtelenül találunk hasonló vonásokat, amelyek közül három a leglényegesebb: a) szociális szempontból svédeiében földesúri arisztokrata osztály, amely b) a helyi közigazgatási és bíráskodási hatalmat a kezében tartja, és c) e hatalmat nobile offieiumként gyakorolja (honoráciorigazgatás). Ez az azonosság kétségtelenül lehetővé teszi, hogy mindkét osztályt, mint azonos rendi réteget definiáljuk: járadékos „osztály", amely a politikai hatalmat monopolizálja. Azonban fontos különbségek is vannak, mind politikai hatalmúik legitimációs bázisa, mind e hatalom terjedelme, struktúrája és szerkezete tekintetében. Ezek a különbségek a következők : a) Míg az angol gentry csak eredetében földesúri réteg, ténylegesen kialakult mivoltában járadékos osztály, amely a XIX. század elejére-közepére egybefonódott egy vállalkozóból járadékossá lett polgári réteggel, addig a magyar középnemesség megmarad földesúri rendnek, amely hatalmát egyrészt demokratikusan önmaga felett, másrészt, mint egyetem, az alávetett jobbágyok fölött gyakorolja. b) Az angol békebírók hatalmukat a királytól (kinevezés révén) nyerik, ezzel szemben a vármegyei törvényhatósági bizottság választja a tisztségviselő150
