Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)
Tanulmányok - Nagy Endre: A dzsentroid hivatank a Monarchia korában
ket, következésképpen az angol squirearchie uralmának legitimációs bázisa származhatott, a magyar vármegyei törvényhatóságé eredeti és tradicionális, amennyiben a királlyal együtt birtokolja a politikai hatalmat egy földterületen, amelyet „vérével szerzett és érte vérével adózik". c) A politikai hatalom terjedelme Angliában kifejezetten helyhezkötött, illetékessége és hatásköre csak a grófságokra és ügyeikre terjed ki, ezzel szemben a vármegye megszerezte a politikai hatáskört is, azaz országos ügyekbun döntési joghoz jutott (alkotmányvédő hatáskör: újonc- és adómegajánlás, követküldés követutaisítással az alsó táblára). Még tovább lehetne folytatni a különbségek szisztematikus kimunkálását, azonban számunkra pillanatnyilag elegendő a fenti fő különbségek figyelembevétele. Tudniillik, amikor 1848-ban a nemességet felszámolják, s az hasonló helyzetbe jut, mint az angol gentry 1661-ben, a korábban is megvolt különbségek szerepe megnő. A középnemesség, mint tudjuk, tömegeiben nem tud polgárosulni, birtokát elveszti; korábban rendként konstituálódott, most osztállyá kellene válnia, ez azonban váratlan helyzetbe sodorja. A rendi helyzet a presztízsre épül, az osztályhelyzet viszont a szabad piacra való vonatkozásban áll elő. Történetileg számtalanszor fordult elő hasonló helyzet, mint Weber rámutat: „A rendi életvitelt gyökerében veszélyezteti, ha a puszta gazdasági szerzés, és a meztelen, csupasz, renden kívüli eredetét homlokán viselő gazdasági hatalom minden birtokosának ugyanazt a »becsületet« adja meg, mint amelyet a rendi érdekeltek életvitelükre hivatkozva igényelnek maguknak". 13 „Ezért a rendi tagozódásban érdékeltek mindig rendkívül élesen kelnek ki a tiszta gazdasági szerzés igényei ellen, s többnyire annál élesebben, minél fenyegetettebben érzik magukat... ti. a rendi becsületfogalom a legtöbb esetben éppen a piac tényét, az alkudozást mint olyat ítéli el, mégpedig mindenekelőtt a szóban forgó rend, azután — olykor — egyáltalán bármilyen rend tagjainál, s hogy ezért mindenütt vannak olyan rendek —, s többnyire éppen a legbefolyásosabbak —, amelyek tagjainál a szerzésben való bárminemű nyílt részvétel egyszerűen szeplőnek számít". 14 Úgyhogy, ha a magyar középnemességnél elzárkózást tapasztalunk, a „polgárosodás általánosan terjedő áramlatától" 15 , ha benne „nem buzgott a képesség és készség a szabad verseny kardtalan és címertelen mezejére lépni." 16 , ebben nem szabad valami speciális magyar átkot látni s moralizálóan megítélni a dzsentri tunyaságát, mivel itt nem másról van szó, mint egy kritikus helyzetbe jutott rendi rétegnek erre a helyzetre adott szabályszerű reakciójáról. Mármost köztudomású, hogy a szerzéssel szembeni viszolygás a dzsentrit a vármegyei, majd a minisztériumi hivatalokba hajtotta 17 , mert a vármegyei tisztségek megszűnteik nobile officiumok lenni (amiknek 1948. előtt még teljes joggal felfoghatók, hiszen a csekély illetmény inkább jelképes volt, s nem lehetett rá egzisztenciát alapozni 18 ). Mindazonáltal az a csekély birtokú vagy birtoktalan volt nemes, ríki a vármegyei tisztséget elfoglalta, egészen m.ás helyzetbe került, mint aki minisztériumi állást foglalt el, mert bár mind a két szervezel az állami közigazgatás, az az végrehajtó hatalom része, a vármegyei közigazgatás a honoráciorigazgatás nyomait magán viselő önkormányzati közigazgatási szervezet, a minisztérium a kormányzati hatalomhoz tartozik, s már eleve bürokratikus szervezési elvek szerint épült fél. Hogy itt két, jellegében gyökeresen eltérő igazgatási szervezet van, az a kortársak számára evidencia 151
