Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)
Tanulmányok - Nagy Endre: A dzsentroid hivatank a Monarchia korában
vagy elsőszülöttség révén. A nemességnek öt fokozata van: í. hercegek. 2. márkik, 3. grófok (earl), 4. vicoimte-ok, 5. bárók. A nobility tagjai törvényhozási kiváltságok és privilégiumok tekintetében inter se pares, azaz peerek, akiknek a hivatása a Lordok Házában tanácsokkal ellátni a királyt. Azonban a nemeseknek csupán az elsőszülött gyermekei tartoznak a nobilityhez, a másod-, harmad-, stb. szülöttek már a gentryhez. A gentry második csoportját a lovagok utódaiból kialakuló földbirtokosok adják, ez a landed gentry. Ez a csoport határozza meg az egész gentry és a gentlemanlike lényegét. Már az eredeti angol lovagi-földesúri birtok jogi státusa eltérő a magyarhoz képest, ugyanis Angliáiban sem a lovagi minőség, sem a lovagi birtok nem volt ősi, elidegeníthetetlen jog. A lovagi rendbe nem a születés, hanem a fegyverforgatásban mutatott kiválóság nyomán lehetett bejutni, a lovagi birtok pedig megterhelhető, adóköteles, elidegeníthető, felosztható. Akit a király lovaggá ütött, senior, azaz Sir lett, míg a lovagi címre aspiráló, akiből minden lovagra négy jutott, a paizshordozó, esquir rangját viselte. Amikor II. Károly 1661-ben eltörölte a lovagi birtokát terhelő katonai szolgálati kötelezettséget (ami már II. Henrik kora — 1154—1198 — óta pénzzel megváltható volt), s ezáltal a lovagi birtok az angol közönséges jog, a Common Law hatálya alá került, megmaradt a lovagi cícmer viselésére való jog. Ettől kezdve a címerek nyilvántartásával és adományozásával egy külön hivatal (heralds effice) foglalkozik. A cím megtartása adó alá esiik. A múlt század közepén kb. 30 000 személy fizetett címeradót. Ezekre a címerviselésre jogosultakra alkalmazták immár az esquire nevet, s múltjukra, gentle eredetükre, amit angolul egyszerűen úgy fejeznek ki, hogy well-born 8 , ami eredetileg ugyan nemesi származást jelentett, de később csalk azt, hogy valaki címer viselésére jogosult, de nem nemes, angolul: one entitled to bear arms, though not noble. Bár ugyanakkor az esqu-'re-ek között több család található, akik őseiket a keresztes háborúkig visszamenőleg ki tudják mutatni, míg a főrendek között csak tizenhat család található, amelynek eredete a XI. század előttre nyúlik vissza. A gentry harmadik csoportja az ügyvédi és a papi rendből, az egyetemi tudorokból, a fontosabb hivatalok vezetőiből és katonatisztekből tevődik ki. Már Erzsébet királynő idején azt írja Sir Thomas Smith, hogy: „Minden törvénytudó, minden egyetemet végzett szabad művészetet gyakorló, szóval, aki testi munka nélkül élhet, szabad idővel rendelkezik, a gentleman állásával, tekintélyével és kötelességével bír, masternek hívandó és gentlemannak tekintendő." 9 Végül, de nem utolsósorban, negyedik csoportként csatlakozik a gentryhez a polgári elem. Ezt mi hajlamosak vagyunk úgy elképzelni, hogy különösen a magyar gentry vei ellentétben, amely .,elutasította mind a tőkés szerző, mind termelő munkát" 10 a gentrybe tartozó polgári osztály gyárosokból, vállalkozókból, kereskedőkből áll. Csakhogy a dolog nem így van. Mint R. Gneistnek a múlt század közepén adott gentry-meghatározásából kitűnik: „Esquire és gentleman általában az az önálló férfi, áki járadékból vagy „respectable" foglalkozásból él". 11 Amíg tehát egyfelől a volt lovagok utódai mint földiáradékosok kerültek a gentry-be, addig a városi polgárságból csak azok, akik visszavonultak már az aktív üzleti tevékenységtől, továbbá a kereskedőcéhek azon tagjaiból, akik elegendő vagyont szerezve maguknak szintén járadékossá váltak. Mint Gneist elmondja, csak a XIX. sz. közepe táján kezdett eltűnni az a felfogás, hogy valaki, legyen bár milliomos, nem gentleman, amíg üzletet vezet, azaz aktív keresőnek számít. 149
