Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - Fülöp Géza: A köznemesség műveltségének olvasmányháttere a felvilágosodás idején és a reformkorban

vén biztosították. Arra a vidéki, gazdálkodó, a földjéből élő köznemességre szeretnénk irányítani a figyelmet, amely a köznép műveltségi szintjén felülemelkedve, s a vidéki középnemesség átlagának műveltségi színvonalát meghaladva, mint olvasó bekapcsolódott az irodalmi életbe, mint kiváltságos társadalmi személy részt vett a megyei, vagy országos politikában, őrizni és ápolni kívánta a régi nemesi hagyományokat, ennek szellemében szállt szembe az udvar németesítő és gyarmatosító gazdasági törekvéseivel, sőt a nemesi sérelmi politikán túlmenően —, de a fennálló társadalmi rend alapjait nem érintve — szükségesnek tartott bizonyos, a polgárosodás irányába mutató reformokat is. A köznemességnek ez a kisebb hányada lett a reformkorban Széchenyi reformtörekvéseinek, majd Kossuth és a centralisták radikálisabb követeléseinek a híve, de ebből került ki a „fontolva haladó" konzervatív párt tagságának egy része is. Hogy eddig eljutottak, abban jelentékeny szerepük volt — a mozgalmas felvilágosodás — és reformkori politikai, társadalmi, gazdasági és művelődési események mozgósító hatása mellett — hazai és külföldi olvasmányaiknak, amelyek közé színvonalas irodalmi és tudományos, politikai és gazdasági művek, könyvek és folyóiratok tartoztak. E fejlettebb igényű, vidéki köznemesi olvasók hagyományőrző rétegének kedvelt olvasmányaik voltak azoknak a költőknek és íróknak a művei, akik a régi nemesi erényeket és életformát eszményítették és dicsőítették. Gyöngyöni István pl. az egész XVIII. századiban, de még a XIX. század elején is a leginkább olvasott költőjük,

8 de széles körben forgatták pl. Édes Gergely, Mátyási József, Gyöngyösi János, Horváth Ádám, Poóts András, vagy Molnár Borbála írásait is. Jellemző viszont, hogy Zrínyi eposzát, „A szigeti veszedelmet", amelyet Ráday Gedeon nyomán majd Kazinczy fedez fel újból és emel ki a feledésből, ez a nemesi réteg Kónyi Jánosnak a maga ízléséhez igazított átírásában (1779), rímes krónikában olvassa. A XVIII. század jeles hazai költői közül Amadé László és Faludi Ferec verseit elsősorban könnyed dallamosságuk, játékosságuk teszi népszerűvé a nemesi olvasók számára. A szegényebb, vagy a könyvekre nem szívesen költő, de az irodalom iránt ér» deklődő köznemesek kéziratos énekgyűjteményeket írtak össze, s adtak kézről kézre egymás között, s e gyűjteményekben, amelyek a XVIII. század végén és à XIX. század elején országszerte rendkívül elterjedtek és divatosak voltak, az alkalmi költészet meglehetősen gyenge darabjai mellett ugyancsak a hagyományőrző költészet fentebb említett szerzőinek a műveivel találkozhatunk elsősorban.

9 A felvilágosodás idején a Bécs-ellenes nemesi mozgalmak, s a megyei és országgyűléseken hevesen megnyilvánuló nemesi-nemzeti ellenállás egyre inkább felkelti e vidéki nemesi réteg érdeklődését a politika és a politikai olvasmányok iránt. A nemesi kiváltságok és a magyar nyelv védelmében írt, Bécs-ellenes, de többnyire konzervatív szemléletű kéziratos és nyomtatott paszkvillusok (pl. Palocsay György „Nay módi"-ja) és röpiratok a nemesség e csoportjának a legkedveltebb olvasmányai. Gvadányi József és Dugonics András műveinek, elsősorban az „Egy falusi nótárius budai utazásá"-nak és az „Etelká"-nak óriási népszerűsége sem e munkák szórakoztató, olvasmányos jellegével magyarázható körükben. A színvonalasabb szépirodalmi műveket ugyanis a nemesség pusztán irodalmi értékük miatt nem sokra tartotta. Azért fogadják és dicsérik ezeket is kritikátlan lelkesedéssel, mert a nemesség időszerű problémáit a magyar rendi nacionalizmus szellemében ábrázolják, s mereven elutasítják az udvar magyar-, s főleg nemességelle106