Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - Fülöp Géza: A köznemesség műveltségének olvasmányháttere a felvilágosodás idején és a reformkorban

nes törekvéseit, s gúnyosan kritizálnak minden idegen, külföldi hatást, eszmeáramlatot és újszerű törekvést.

10 A hazai felvilágosodás irodalmi termékei — főleg polgári jellegű politikai ideológiai tartalmuk miatt — kívül esnek a falusi nemesség e részének érdeklődési körén, a korabeli magyar lapokra és folyóiratokra is kevesen fizetnek elő közülük, többségük még Kazinczy nyelvújító törekvéseitől is elhatárolja magát. A felvilágosodás hatása áttételesen, a nemesi törekvésekkel összefonódva érinti őket, mert pl. Orczy Lőrincnek és Pálóczi Horváth Ádámnak a felvilágosult nézeteket a nemesi-nemzeti eszmékkel egyesítő költészetét sokan olvassák és megismerik, de a legtöbben a nemesség igazi költőjének még a XIX. század elején is Kisfaludy Sándort tekintik, akinek a felvilágosodás, radikálisabbb irányzataitól idegenkedő és elforduló, s a korai romantika szellemében a nemzeti múltba tekintő munkássága legjobban megfelel eszmeviláguknak. A többség a XIX. század első felében is legfeljebb a XVIII. századból továbbélő kalendáriumok és ponyvairodalom olvasója, de egy kisebb rész —• bekapcsolódva a megyei politikai életbe — kezdetben a Béccsel szembeni sérelmi politika, majd Széchenyi fellépte után a reformeszmék jegyében egyie nagyobb érdeklődést tanúsít a közéleti irodalom, a publicisztika, a nemesinemzeti szellemű, majd a polgárosodó szépirodalom, valamint a korszerűbb gazdálkodást segítő mezőgazdasági szakirodalom iránt is. E nemesi réteg tagjai közül sokan fiatal korukban városi gimnáziumban, kollégiumban, majd jogakadémián (esetleg külföldi egyetemeken) tanulnak; közben megismerkednek a városi életformával és a nemesebb szórakozásokkal, látogatják a német színház előadásait, megtanulnak és olvasnak németül és más nyelveken is. Részt vesznek az iskolai diáktársaságok munkájában, használják azok könyvtárait, kisebb irodalmi, baráti köröket alakítanak, olvassák és megvitatják a magyar irodalom és a külföldi felvilágosult irodalom és szépirodalom különféle termékeit is, s bár eszmeiségüket még jórészt elutasítják, vagy kétkedve fogadják, rádöbbennek az ország politikai, társadalmi, műveltségi és gazdasági elmaradottságára. Ezek az iskolázott nemes ifjak vidéki birtokaikra hazatérve sem süllyednek vissza a nemesség átlagának provinciális, parlagi életmódjába, hasonló gondolkodású és felfogású társaikkal érintkezve, vidéken is tovább művelik magukat, olvassák a közeli kölcsönkönyvtárak és olvasókabinétek, majd a reformkori kaszinók, társalkodóegyletek és olvasóegyesületek könyv- és folyóiratállományát, nevük gyakran szerepel az új magyar könyvek és időszaki sajtótermékek előfizetői jegyzékein, s műveltségi színvonaluk, életformájuk, gondolkodásuk és gazdálkodásuk révén —, amelyeknek jellegéhez, fejlettségéhez olvasmányaik révén szerzett ismereteik is jelentékeny módon hozzájárulnak — egyaránt kiemelkednek környezetükből. Felismerik a művelődés, a tudományos és gazdasági ismeretek, a kereskedelem és az ipar, valamint a belterjesebb gazdálkodás fontosságát az emberiség és a nemzet előrehaladásában, maguk is könyveket, könyvtárakat gyűjtenek, művelik magukat, s szükségesnek tartanak kisebb reformokat is, de — ahogy szóltunk már róla — a feudális társadalmi és gazdasági rend lényeges megváltoztatása nélkül. E gazdálkodó réteg gondolkodása, politikai és társadalmi felfogása, s egész műveltsége közelebb áll már a nemesi hivatalnokréteg és a nemesi származású értelmiség eszmevilágához, mint parlagias és műveletlen__vidéki nemestársaiéhoz. Széchenyi főművének, a reformkor nyitányát jelentő „Hi107