Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Múzeológia - Vonsik Ilona: A munkásmozgalomtörténet-kutatás

A munkásmozgalom-történet kutatása A bányászattörténeti kutatás keretében arányosan foglalkozunk a politika, a munkásmozgalom-történet kutatásával is. A mozgalom feltárására, megismeréséire levéltári forrás nem áll rendelkezésünkre, mert mint köztudott, a munkásmozgalom, a pártok, szakszervezetek, ifjúsági szervezetek az ellenforradalmi korszak 25 éve alatt nem rendelkeztek irattárral, gyűléseikről, megbeszéléseikről nem készítettek jegyzőkönyvet, feljegyzést, nem vezettek szervezeti naplót, mely az utókor számára dokumentálná szervezeti-mozgalmi működésük sokoldalú tevékenységét. Következésképpen: tevékenységük írott emlékek alapján csak a sajtóból és egyes, ritkán előforduló jelentésiből, valamint visszaemlékezésekből vázolható fel. A szervezkedés kezdeteinek feltárása ma már alapjaiban csak a visszaemlékezésekkel bizonyulna megvalósíthatónak, ha élnének azok a bányászok, akik a szervezkedés kezdeményezői, vezetői, mozgalmi motorja voltak. Sajnos, a felderítésnek ez az útja már járhatatlan. A szervezkedést bizonyító dokumentumok hiánya, a személyek elhalása miatt az etesi bányászok szervezkedésének kezdeteire vonatkozó adatok, közlések kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy teljes biztonsággal történeti tér nyű megállapításokat tehessünk. Mint közismert, a bányászszakszervezetek létrehozására csak 1918 elején kerülhetett sor, amikor a belügyminiszter jóváhagyta az alapsza^ bályt. Ezt megelőzően szervezkedésről, szervezeti életről nem beszélhe* tünk. 1908-ból származó adatok szerint Etes-Amália-bányatelepsn 111 fő fizetett járulékot a rokkant- és nyugdíj egyletbe. Ez a szám magasnak tűnik, ha a rendelkezésünkre álló többi adatot vizsgáljuk telepenként, helységenként Pl. Salgóbányán 73, Jánosaknán 149 fizető tag volt 1908-ban, Baglyasalján 200 fő 1907-ben, Mátranovákon 170 fő 1909-ben (Magyarországi Munkások Rokkant és Nyugdíjegylete Központi Választmányának évi jelentése és zárszámadása az 1917. évről.) E felsorolásban Amália-bányatelep a 111 fővel rangos helyet foglal el. Arra lehet következtetni, hogy az összdolgozók valamennyien fizették a rokkant- és nyugdíjjárulékukat. Az egylet a munkásmozgalom kezdeti időszakában az egyetlen szervezeti keretet biztosította a munkások anyagi segítő bázisának. A bányamunkások érdekvédelmi szervei, a Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetségének helyi csoportjai 1918 tavaszán, nyarán alakultak meg a szénmedencében. Arra vonatkozóan, hogy Etesen és a 417