Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Múzeológia - Molnár Pál: Etes község társadalmi, politikai, szociális helyzetéről a századforduló időszakában

A település bányamunkásainak összetétele 1895 és 1910 között is sokat változott. A nyolcvanas évekre elproletarizálódott parasztok és gyermekeik közül alakultak az etesi bányászdinasztiák. A Bozó, Zámbó, Gyurkó, Máté, Tóth, Sirkó, Ondrék, Pál, Csöke, Márton, Simon, Huszár, Farkas, Kovács, Szirácsik, Rozgonyi, Kalcsó, Herczeg, Kucsera, Matuz, Kiss, Laczkó, Szűcs előnevekkel nemcsak a századfordulót megelőző és követő időszakban találkozunk, hanem a későbbi évtizedekben is, a különböző származást vagy foglalkozást bizonyító adatok között.

14 Csak az érdekesség és az összehasonlítás, vagy inkább összevetés kedvéért közlünk néhány kifejezetten paraszti, gazdálkodói nevet is a századforduló időszakából: Osvát, Gáspár, Horváth, Szelei, Bali, Fodor, Szeles, Gordos stb. És néhány tipikus név a cselédek, napszámosok, mezőőrök, juhászok köréből: Tőzsér, Blaskó, Szabó, Gregus, Barta, Kálmán stb. (Érdemes annak is utánanézni, hogy a bányászok, ül. agrárproletárok köréből a munkásmozgalomban a későbbiek folyamán milyen nevekkel találkozunk.) A bányászok, parasztok, cselédek, illetve napszámosok között előforduló nevek mellett érdemes felszínre hozni azoknak a kisiparosoknak, kiskereskedőknek a neveit, akik a múlt század kilencvenes éveiben és századunk első évtizedeiben szerepeltek a különböző dokumentumokban. Mesteremberek, kereskedők: Sándor Mátyás ács, Telek János kovács, Lazsan János asztalos, Kökény Béla kőműves, Egyed András cipész, Gerő Armin vegyeskereskedő, Lusztig Hermin kocsmáros.

15 Amint az előzőekben már megjegyeztük, jelentősen megváltozott a bányamunkásság községen kívüli összetétele is. Az anyakönyvi bejegyzések ugyanis azt mutatják, hogy a kilencvenes években az etesi lakosokon kívül a bányamunkát vállalók köre elsősorban a környező puszták nincstelenjeiből került ki. A munkavállalók zöme az 1895 és 1900 közötti időszakban Szánas-puszta, Kotrocó-puszta, a Kishartyán községhez tartozó Kőkút-puszta, a Karáncskeszihez tartozó Kotyháza-puszta, a Kisterenyéhez tartozó Pusztamárkháza és a Кагапсз-ág közelében levő Telek-puszta cselédeiből kerültek ki.

16 Az első években önkéntes és spontán módon a bányához került nemzetiségi munkásokat a századforduló után a bányavállalat által toborzott szlovák, szlovén, horvát, román stb. munkások váltották fel. Az 1895. és az 1900., 1905., valamint az 1906. és az 1910-es évek összehasonlító adatai azt bizonyítják, hogy a nemzetiségi munkások többsége mindhárom időszakban változott. Még a századforduló után h igen nagyfokú volt a munkaerő-vándorlás. Az eltávozók helyébe a bányavállalatnak új munkásokat kellett verbuválni. A nemzetiségi munkások kisebb része állandó munkássá vált. Akadtak, akik 10—15 évig itt maradtak, de voltaik számosan olyanok is, akik végleg letelepedtek a községben. Ezek közé tartozott többek között Schriffel András svedléri (Szepes megye), Dobias Ferenc kleinpeterswaldi (Morvao.), Házer Róbert óvizi (Szepes megye), Halama József karwini (Szilézia), Zahtilla (Szaktilla) Domokos albonai (Istria) születésű bányász.

17 Érdemes azoknak a neveit is felsorolni, akik huzamosabb ideig tartózkodtak az etesi bányákban: 404