Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)
Múzeológia - Szvircsek Ferenc: Az etesi bányavidék
A két társulat bányái és szcnterületei határosak voltak, sőt a szén-területek egymást sok helyütt keresztezték. Mindkét társulat, de főleg az SKB Rt. érdeke volt a szoros érdekképviselete, ami 1917-ben megtörtént. Mivel a két társulat önálló igazgatás alatt állt, a problémák nem oldódtak meg, ezért az SKB haszonbérbe kívánta átvenni az ÉKIR összes vagyonát. A haszonbérleti viszony 1925. január 1-vel kezdődött, és 1927. dec. 31-ig tartott volna. Ha a szerződést nem mondja fel egyik fél sem, akkor 10 évenként meghosszabbítják. A szerződés szerint haszonbér címén minden mázsa után a nagybani átlagos bruttó eladási ár 1 %-át fizeti az SKB Rt. Ezzel a szerződéssel az SKB Rt. egyeduralkodóvá vált az etesi szénterületen is. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. az 1930-as években új kerületekre osztotta bányaüzemeit: zagyvái, pálfalvai, kisterenyei, mizserfai kerületek. A pálfalvai kerületben (ide tartozott az etesi terület) mind a régi, mind az új bányák nagy területen szétszórtan feküdtek, termeivényeiket mintegy 90 km összhosszúságú villamos vasúton és 9 km hosszú alagúton át vitték a pálfalvai, ül. a baglyasi rakodóra. Itt fekszenek a régi pálfalvai, etesi, kotyházai, andrásfalvi üzemek, a baglyasaljai bányák, melyek mind a baglyasi bércben és az etesi tektonikai árokban voltak. Nemcsak az inászói bányáknál volt a vándorbányászat jellegzetes, hanem annál inkább kell ezt a körülményt Pálfalván hangsúlyozni, mely a vándorbányászat „hazája". A sokszor csak 30—40 cm vastag telep a III. telep, ezt fejtik az egész kerületben. Ahol vékonyabb, mint pl. Etesen, ott azonban tiszta és magas fűtőértékű. A vastagabb telepeket a két meddőbeágyazás 3 padra osztotta. Etesen a köztes rész homokból állt. A pálfalvai szén fűtőértéke 3400—4500 kai. között változott. Az etesi az 5000 kalóriát is elérte. A medence egyik legjobb szénfélesége volt. Az SKB Rt. bányanyitásai Etesaknai bányamező. Etesi vagy közismert néven Amália-akna. 1893-ban Pálfalván és Etesen indultak meg az SKB Rt. bányanyitási előmunkálatai. Az Amália-akna művelési területe Etes községben feküdt. Mélyítését 1894-ben kezdték meg egyidőben Frigyes-aknával, és közöttük egy 1,6 km-es alagutat is kihajtottak. Az akna 293 méter mély volt, három rakodóval, melyek közül bányaművelet csak az első és második szinten volt, a harmadik szinten kezdetben nem dolgoztak. Az első rakodó „cotája" 140,5 m, a másodiké 5,00 m, a harmadik, azaz a mélyszinté 35 m. A feltárási munkák még 1896—97-ben is folytak a bányában. A szállítást az aknán át egy 100 LE compound-szállítógéppel végezték, a vízemelésre a mélyszinten egy 150 LE-s triplex expanziós Worthington szivattyú volt beépítve, mely percenként 1000 1 vizet emelt ki a felszínre. A szellőzést Capell-rendszerű ventillátor végezte amit egy 45 LE-s egyhengerű gőzgéppel hajtottak. A gőzfejlesztésre 4 db Dürr-rendszerű kazán volt beépítve, ezek táplálását két Worthington szivattyúval végezték. Az akna szánmezeje átlagosan 0 ; 8 m vastag volt. A használt csillék űrtartalma 0,8 m 3 , ami alkalmas volt 5 mm-át darabosból és 7 mm-át az 332
