Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Belitzky János: Losonczi Anna somoskői, szécsényi, gácsi uradalmainak 1596. évi összeírása

egyetlen biztonságosnak nevezhető út Miskolcig, és onnét a már kevésbé biztonságos ebbe a nagyon fontos végvárba. Valószínű, hogy ő is, miként nővére Fruzsina, ecsedi Báthory Miklós felesége, Csejtén született az 1545—1550. évek valamelyikében. Itt, és az apai örökségét képező Tapolcsányban tölthette gyermek- és leánykorát. Pozsonyban és Bécsben is megfordulhatott. Nagy vagyona miatt a bécsi udvar politikai érdeklődési körébe került. Luteránusként nevelték és így a király környezetének luteránus ifjai közül szemeltek ki számára férjet. Választása — amiben némi enyhe kényszerítés is sejthető — a nála mintegy 8—10 évvel idősebb Ungnád Kristófra esett. A stájer származású báró mellett is megmaradt magyarnak. Királyhű, miként apja is az volt, de protestáns, és így bizonyos mértékig és a maga módján „lázadó" a múltba visszahúzó maradi törekvésekkel szemben. A magyar nyelvű irodalmi alkotások iránti érdeklődése vezethette a Balassi Bálinttal való kapcsolataihoz, és — úgy vélem — nem fordítva.

51 Az 1567 áprilisában Tapolcsányban megtartott esküvője óta birtokait valószínűleg csak névleg kezelte a férje. Vagyoni függetlensége egyik bizonyítékának tekinthetjük a Balassi Bálintnak 1582-ben —, de zálogjogi biztosítékok mellett — adott 1400 Ft-nyi kölcsönt. Amikor Ungnád első ízben nyerte el az egri várkapitányságot (1569—1576), akkor gyarapodott meg az ő somoskői uradalma az eredetileg szerzetesi tulajdonban volt, de általuk újjáépített egri házukkal. Az ugyancsak szekularizált apátfalvi és szécsényi kolostori javak, ha azok nem még az apja életében lettek Lossonczi-birtokká, szintén ekkor válhattak uradalmai részeivé.

52 Az Ungnáddal kötött házasságából származó pénzügyi bonyodalmak — férjének az egri vár felszerelésével és katonaságával, a királyi kincstárnak pedig a férjével szembeni adósságai — annak másodízben! várkapitánysága (1583—1587) végén, az 1587 novembere elején bekövetkezett halálakor robbantak ki. Az ekkor kezdődő elkeseredett viták lényegét — a maga szempontjai figyelembevételével — így foglalta öszsze Lossonczi Anna az egyik, Ernő főherceghez, a haditanács elnökéhez intézett levelében : " Amikor férje 1584-ben (sic!) másodízben vállalta el az egri kapitányságot, nagyon megváltozott állapotokat talált ott. A vár őrségének a száma nagyobb lett, a vár azok eltartására rendelt jövedelme azonban az előzőknél kisebb volt, mert a Szepesi Kamara sok birtokrészt elcsatolt. Ungnád emiatt többször jelentést intézett a királyhoz, de biztatásnál egyebet nem kapott. Kénytelen volt tehát a különböző katonai kiadások fedezésére Rákóczi Zsigmondtól és másoktól is kölcsönöket felvenni. Harminckét esztendei hűséges szolgálataiért most az a jutalom, hogy özvegyét büntetlenül háborgatják. A zsoldhátraiéknak nem ő az oka. Az 1585. évben oly nagy szárazság volt, hogy a várhoz tartozó 180 helység semmiféle terményt sem tudott beszolgáltatni. A rossz termésű évek egymást követték. 1587-ben, például, alig tudtak 137 hordónyi bortizedet beszedni, holott máskor az 3—4000 (sic!) hordónyi is volt. A lábasjószágot a dögvész pusztította. A föld népe egyre inkább elszegényedett, a törökök pedig birtokrészeket szakítottak el a vár kötelékéből. 53 337