Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Belitzky János: Losonczi Anna somoskői, szécsényi, gácsi uradalmainak 1596. évi összeírása

Az Anna asszony által leírtak nemcsak a jobbágygazdálkodásra épült jövedelmek bizonytalan voltára, hanem az ügyben általa vallott nézetére is jellemzők. Szerinte a királyi kincstárt képviselő Szepesi Kamara rosszindulatú magatartása a legfőbb oka annak, hogy férje nem tudta a vár élelemmel és egyéb dolgokkal való ellátását biztosítani, és a katonaság utolsó havi zsoldját kifizetni. Lossonczi Annának az egri katonasággal szembeni magatartását, igazat adva a Kamara érveinek, kedvezőtlen színekkel ecsetelték történészeink, önző, kapzsi és fukar asszonynak tüntetve fel őt. Magatartását — úgy vélem — az ő oldaláról tekintve is meg kell vizsgálni. Tény az, hogy a Királyi Kamara Ungnádnak a háromévi királyi tanácsosi fizetésén kívül a tőle kölcsön vett 20250 Ft kamataival is adósa volt. Ugyanakkor úgy okoskodott, hogy a fiúsított Lossonczi Anna birtokai, mivel fiú örököse nincs, a királyra haramiának majd megszakadás címén. Tény viszont az is, hogy Uingnád gondatlanul kezelte a vár birtokait, sőt el is adományozgatott belőlük, az erődítési munkálatok félben maradtak, gabona, lőszer és fegyver alig volt, a vár jobbágyait pedig zsarolta. De tény az is, hogy nem Lossonczi Anna, hanem a férje volt az egri várkapitány, és ha minden más szempontból különállónak tekintették az ő vagyonát, akkor annak a zár alá vetése vitathatóan jogos pénzkicsikarási akciónak volt tekinthető, mivel a kincstár tetemes összeggel tartozott Ungnádnak, amiből ha azt megadja, avagy leírja legalább, a zsoldhátralékot kifizethette volna. Ezzel szemben a Szepesi Kamara azt kívánta, hogy a katonák zsoldját 1588 áprilisának végéig Lossonczi Anna fizesse ki. Anna asszony hajlandó volt az egyhavi hátralékos zsold kifizetésére, de a többi adósság rendezését a Kamarára hárította. Nem tudtak megegyezni és ezért a Kamara 1587 decemberében zár alá vette az egész Lossonczi—Ungnád vagyont. Ekkor az asszony elvállalta a következő év áprilisáig a zsolcl kifizetését, készpénze azonban nem volt. Ez ügyben fáradozó gazdatisztjeit az egri katonák visszavitték a várba és elzárták. Végül is sikerült 1588 márciusáig a zsoldot kifizetnie, de az áprilisi részlettel hátralékban maradt, amiért azután a katonák ez év áprilisában az egri házát „padlástól a pincéig kirabolták". A rend csak az új egri várkapitány, Rákóczi Zsigmond, július végén történt megérkeztekor állt helyre. 54 Valószínű, hogyha nem korábban, akkor ezen időben zálogosította el a tomaji, abádi, bánhalmi, rimabányai, kraszkói, alsószkálnoki és kokovai javait. Ez utóbbit Forgách Zsigmondnak, ami már jelzi vagyona megmentésére irányuló törekvéseinek új irányát. Ennek megvalósítását az is sürgethette, hogy leányával és vejével éppen a legválságosabb pénzügyi helyzetében került vitába az Urígnád-féle javak öröklése tekintetében, amit csak félmegoldással sikerült elintéznie.

55 Védelmet keresett és talált a nyitrai birtokaival szomszédbirtokos Forgách családban, amelynek feje ekkor apja egykori fegyvertársa, a kiváló katona Forgách Simon (t 1593) volt. m Forgách Simon kislánykora óta ismerhette Lossonczy Annát. Ungnád előtt ő volt (1567—1569) az egri várkapitány. 1569-től kezdve zálogjogon bírta Surány várát és tartozékait. Zálogjogát ezekre a többnyire az Országh Kristóf magtalan halálával a koronára szállt jószágokra 1582-ben tíz évre meghosszabbította és így a nógrádi Strázs, Dráhi, Nagy- és Kis338