Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)
Tanulmányok - Belitzky János: Losonczi Anna somoskői, szécsényi, gácsi uradalmainak 1596. évi összeírása
évben két hordó bort adtak nekik — [ajándékba?, korcsmáitatásra? — B. J.] — és ténylegesen még ugyanazon a napon, vagy másnap, a jobbágyok között szét lett osztva, és mégis az árát megkövetelik. Azonfelül őket különböző perekből kifolyólag sokféle módon gyötrik, amiért kénytelenek magukat pusztulásnak kitenni. Forgách úrnak az összes Lossonczi-féle jószágok birtokbavétele és beiktatása idejében mindenütt azonnalra 3 Ft-ot követeltek, a nagyobb falvakban pedig többet és még többet". — Az ábellehotaiak szintén előadták, hogy a „Forgách-féle birtokbavételkor 3 Ft külön díjat kellett fizetniük." A somoskői uradalom birtokegységeinél a „nunc verő taxantur communiter", azaz „most pedig közösen taksáitatnak" ennyi és ennyi Ft-ra mondaton kívül — Losoncot kivéve — nincsenek hasonló megjegyzések. A bevezetésben foglaltak azonban — bár azok elsősorban az ezen szöveg után következő Rimaszombatra vonatkoztathatták — sok tekintetben, főleg ha a befejezéssel is egybevetjük, tartalmazzák azok panaszait is. Nyilván ugyanez volt a helyzet a szécsényi uradalomban is. Itt azonban az elmondottak után szinte meglepetésként hat az az egyedülálló tény, hogy a romjaiból éledező Szécsény mezővárosnak a Forgách-féle taksája, 2 Ft 60 d., kevesebb mint az Ungnád-féle, török uralom alatti 5 Ft-os taksa. Azt hiszem ennél jobban semmi sem bizonyítja az ottani állapotok visszafoglaláskori teljes romlását. * Arra a kérdésre, hogy mi okozta a Forgách-féle taksák és egyéb követelmények régebbiekhez viszonyított megnövekedését, nehéz tömören, csak a lényeget feltáróan válaszolnunk. A kérdés ugyanis összefügg Lossonczi Anna két házasságának összes anyagi következményével, és ezeken túlmenően az úrnő egyéniségével, jó és rossz tulajdonságaival egyaránt. Lossonczi Anna, mint Balassi Bálint egyik nagy szerelme, örökre bevonult a magyar irodalom történetébe. Ma még jóformán mindazt, amit róla tudunk, az irodalomtörténeti kutatásoknak köszönhetjük. Ez a háttér azonban — sokszor még gazdálkodása vonatkozásaiban is — csak egyik oldaláról derít fényt vagy vetít árnyékot ennek a nagy hírű asszonynak az életére. Magánlevelezése, éppúgy mint édesapjáé, Losson« czi Istváné, a csak birtokjogi iratokat fontosnak tartó XVIII. századi levéltári selejtezések áldozatául esett 50 , és így személyi kapcsolatai alakulására nézve aligha tudunk kielégítő választ adni. E tekintetben csak az látszik valószínűnek, hogy érzelmeit és vágyait a saját vagyoni elgondolásaihoz tudta idomítani. Ez a tulajdonsága — úgy vélem — az 1587 végétől 1589 végéig tartó özvegysége idején vált különösen szembeötlővé. Nem térhetek ki a hatalmas vagyonával kapcsolatos ügyeire, és csak a nógrádi uradalmaival összefüggő életrajzi adatait ismertethetem. Forrásaimból az derül ki, hogy ezeken a birtokain — a török előnyomulása következtében — sohasem tartózkodhatott. A török terület beékelődése miatt Egerbe — ahol két ízben is huzamosabb ideig élt — Pozsonyból és a nyitrai birtokairól a Vág és a Hernád völgyében húzódott az 336
