Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)
Tanulmányok - Belitzky János: Losonczi Anna somoskői, szécsényi, gácsi uradalmainak 1596. évi összeírása
velés állt a termelési ágazatok élvonalában, de ugyanakkor fejlett a gabonatermelés és az állattenyésztés is, amiről a mindenki által adandó gabonakilenced, valamint a földesúrnak évente adandó vágómarha és hízott sertés tanúskodik. Ezért úgy vélem, hogy a három gazdasági ágazat fejlettsége tekintetében Ecseg —, ahol a családnevek sorában Kovács, Mészáros, Varga és Szabó is található — az egykori Lossonczi—Országhféle hollókői uradalom legfejlettebb, a mezővárossá alakulásban a század derekán megtorpant falva volt. A készpénzben fizetendő cenzusok mellett esedékes „ajándékok" itt is az egykori szécsényi várkastély várgazdálkodás korabeli ellátására utalnak. Szembetűnő, hogy a zabszolgáltatásokra vonatkozó követelmények hiányoznak. Valószínű, hogy azt itt a gabonakilencedekből tudták fedezni. Ezzel szemben a meghatározott kívánalmakból a várbeli húsfogyasztás milyenségére következtethetünk. A vágásra alkalmas teheneket (ami a birtokegységek szarvasmarhatenyésztésén kívül az akkori nagyúri konyhák tehénhús kedvelésére is mutat) és a hízott disznókat, a már említett évenkénti ecsegi 1 tehénen és 1 sertésen kívül, Almás, Sipek, Szakai, Szécsény, Varbó és Varsány szolgáltatták. Sipek Almással és Varsánnyal együtt — közelebbről meg nem határozott időpontban — 1 tehenet, Varbó Almással együtt Szent Györgykor (IV. 24.) 1 tehenet és 1 disznót, Szakai Szécsénynyel és Varsánnyal együtt Szent Mihálykor (IX. 29.) 1 tehenet és a szakali molnár 1 disznót volt köteles adni. Ez összesen évi 4 tehén és 3 hízott disznó, az 1596-ban rendelkezésre álló adatok szerint, amelyek ezen a területen az elpusztult egykori falvak adatait nem ölelik fel és így csonkának tekinthetők. Ezt figyelembe véve, kell elbírálnunk az összeírásunkban említett „öt részbirtok" (quinque portiones possesionariae) : Dráh, Lóc, Strázs, Varbó, Varsány további természetbeni cenzusait is, mert kérdés, hogy nem hasonlókkal adóztak-e azok a birtokegységek is, ahol csak a kétszeri készpénzzel való fizetés van megemlítve? — Ilyenek Almás, Nagycsitár, Bátka, Rimóc, Szécsény, Borosznok, amely utóbbinál megemlítik, hogy „karácsonykor ajándékkal tartoznak", valamint Sipek és Szakai, ahol a természetbeni „ajándék" adása Szent Mihály napjára (IX. 29.) vonatkoztatható, mert a korácsonyi cenzus nincs megnevezve. Az „öt részbirtok" karácsonyi és húsvéti természetbeni cenzusát, a „munera"-t (ajándék) Varbónál tüntették fel az összeírok. Eszerint „karácsonykor tartozik mindenegyes jobbágy 1/2 icce vajat (0 63 liter), két jobbágy közösen egy sajtot, húsvétkor pedig egy kakast, és egy kalácsot adni". A fogalmazás nem egészen világos, de valószínű, hogy a vaj és a sajt karácsonyra, a kakas és a kalács húsvétra volt esedékes, mégpedig mindenegyes jobbágytól. Az öt részbirtok egykori és jelenlevő jobbágyainak száma 34 volt (v. ö. a II. sz. táblázattal), és így karácsonykor 17 icce vaj 21,63 liter) és 17 sajt, húsvétkor pedig 34 kakas és 34 kalács (vagy esetleg szintén 17—17, ha két-két jobbágytól, illetve 17—17 karácsonykor és ugyanennyi húsvétkor) volt esedékes. 38 Persze, az összeírok és Forgách Zsigmond uradalmi officialisai számára az ilyen feljegyzés is érthető volt. Épp úgy mint Almás esetében az, hogy „a szolgálatokat a megmaradt jobbágyok szokása szerint tartoznak teljesíteni". Az ilyen kétes értelmű adatok tisztázását csak a 322