Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Belitzky János: Losonczi Anna somoskői, szécsényi, gácsi uradalmainak 1596. évi összeírása

feltünteti. E tekintetben a magyar nevűek túlsúlya szembeötlő. Ez az egykori mezővárosi kézművesipar sokrétűségének az egyik bizonyítéka, de azt is igazolja, hogy népünk a háziipari tevékenység mellett már rég kitermelte a piacra dolgozó szakosodott iparűzők rétegét. * A szécsényi uradalom területe Nógrád vármegye leginkább elpusztított tájegységei sorába tartozott. Addig, amíg a somoskői uradalomban az összes telkek számához viszonyítva a puszta telkek azok 17,84 százalékát, a gácsiban 18,18 százalékát tették ki, itt ez az arány 40,66 százalékra emelkedett. A helyzet keserves voltát összeírásunk Szécsény mezővárosra vonatkozó, az előzőek során már közölt leírása illusztrálja talán a legkifejezőbb módon. Amíg a somoskői uradalomban csak a Jelsőchöz számított Rácfalu az egyetlen lakatlanná vált település, addig a szécsényiben már négy ilyent — Kiscsitár, Zsúny, Keresztúr és Patvaróc — találunk. (V. ö. az I—

III. és az adatokat összesítő IV. táblázattal.). — Ezzel szemben viszont ez az a terület, amelyre a török összeírásokból is számos adatot nyerhetünk. Az uradalom 14 birtokegységére nézve találunk összeírásunkban részletező felsorolást. Borosznok kivételével, ahol erre vonatkozó megjegyzést nem találunk, mindenütt volt gabonatermesztés és szőlőművelés, ami után — de Ecsegen csak a borból — kilencedet adtak a földesúrnak. Vegyes mezőgazdasági kultúrájú területtel állunk tehát szemben, ahol Ecseg kivételével semmi sem utal egy-egy termelési ágazat uralkodó jellegűvé válására. Ecseg, hihetőleg az ottani régi szokásjog alapján, még Gyöngyöshöz és Patához viszonyítva is, egyedi jellegzetességével válik ki a Lossoncziak nógrádi központokkal bíró uradalmai birtokegységeinek sorából. Cenzusa szerint, ,,akik az ő egész telkeik után szántóföld részt és kaszáló rétet bírnak, tartoznak azoktól szüret idején 1 csöbör (mustot vagy bort) adni. Mások pedig, akik nem bírnak, Szent Györgykor (IV. 24.) 25 dénárt, és Szent Mihálykor hasonlóképpen 25 dénárt. A szolgálatokért (t. i. azok megváltásáért) tartoznak évente 70 csöbör bort (= 890 liter) adni. Kilencedet a gabonából adnak, de a borból nem. Adnak egy vágásra alkalmas tehenet és egy hízott disznót. — Most pedig mindezekért, mind a szolgálatért, mind a más egyebekért, közösen 50 Ft-ot fizetnek". Az az egyedi jellegzetesség, ami a jobbágyok név szerinti felsorolásából is kitűnik, hogy a szántóval és kaszálóval bíró egésztelkesek „unum cubulum vini" (egy csöbör bort) adnak, de emellett nyilván rájuk is vonatkozik a gabonakilenced. A bor adása tulajdonképpen nem más, mint a borkilenced évenkénti állandó nagyságú természetbeni taksával való megváltása. Ha pedig ez így volt, akkor azoknak az egésztelkeseknek, akik évi 50 dénár, és azoknak a féltelkeseknek, akik évi 25 dénár fizetésére kötelezettek, nem lehetett szőlőjük. Eszerint (v. ö. a II. sz. táblázattal), az 1596-ban feltüntetett 8 puszta telket nem számítva, a 27 egésztelkes közül 10 és a 3 féltekes fizetett egykor készpénzt cenzus fejében, tehát ezen 13 nem szőlőművelő jobbággyal szemben 17 szőlőt is művelő található a faluban. Hihető, hogy az itteni 12 zsellér — az egész szécsényi uradalomban 14-et írtak össze — elsősorban a szőlősgazdák kapása volt. Mindez arra mutat, hogy Ecsegen az intenzív szőlőmű321