Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Zólyomi József: Az emberi élet fordulóihoz és a naptári ünnepekhez fűződő szokások a Mailáth-uradalom cselédeinél a két világháború között

Tavaszi ünnepek 1. Virágvasárnap A virágvasárnapi barkaszentelés a cselédeknél, a gazdáknál egyaránt ismeretes volt. A szentelt barkát nem volt szabad bevinni a szobába, mert attól a rovarok elszaporodnak a házban. Ezért a cselédek a disznóól tetején levő szalmába dugták, a falusiak általában az eresz alá tették. Ha valakinek fájt a szája, a barkából három szemet vízbe tettek, ezzel háromszor kimosta a száját. A patvarciak 1907-ig, az őrhalmi és csitári fiatal lányok az első világháború végéig hordtak ezen a napon kiszit. A felöltöztetett szalmabábút végigvitték a falun, majd a folyó, illetve a patak partjáról a vízbe dobták. A szokás célj cl clZ volt, hogy a betegséget, a dögvészt kiűzzék a faluból. Emlékezet szerint a cselédlányok a kisze öltöztetésében, vitelében nem vettek részt. „Azt csak a faluban csinálták, mi oda se mentünk" — mondogatták az idősebb adatközlők. 2. Nagyhét — hűsvét A húsvétot megelőző hét a ház kimeszelésével, takarításával, sütéssel-főzéssel telt el. Az 1920-as évek közepéig a lányok nagypénteken lejártak az Ipolyra (Örhalom), vagy a patakra (Patvarc, Csitár) mosdani. Reggel öt órakor mentek a vízfolyással szemben merített vízzel moisdottak meg. Egy-két literes kancsóval, köcsöggel haza is vittek a vízből. Mielőtt a csirkék, malacok megitatására szánt vizet kimerítették volna, az egymás után kétszer megtöltött kancsót a patak folyásának irányába kiürítették, közben mondogatták: „ez se jó, ez se jó". A harmadik merítést a patak folyásával szemíben végezték, ekkor azt mondták: „ez a jó". Húsvéthétfőn a legények többnyire csoportosan jártak locsolkodni. A húszas évek végéig a lányt a kúthoz vitték, ott öntötték meg vízzel. A „finomabb érzelműek" már ekkor is bögréből öntözték a lányokat. A cselédlegényeket a lányos házaknál soha nem ültették le, állva itták meg a kapott pálinkát; a húst, süteményt az úton ették meg. A faluban az öntözködő legényeket illett leültetni az előre megterített asztalhoz. Ha a kiválasztott udvarló is a csoportban volt, a házigazda marasztalta, borral, pálinkával itatta őket. Hímes tojást pénzt csak a kisebb gyermekek kaptak. Amelyik lány nem hagyta magát „megönteni", azt a legények mem vitték el táncolni a mulatságon. 291