Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Zólyomi József: Az emberi élet fordulóihoz és a naptári ünnepekhez fűződő szokások a Mailáth-uradalom cselédeinél a két világháború között

3. Május elseje, pünkösd Őrhalomban, Csitárban május elején, Patvarcon pünkösd vasárnapján állítottak májfát a legények a lányos házak elé. A fát többnyire a konyha bejárata előtt ásták be a földbe éjjel, melyet színes papírszalagokkal díszítettek. Egy üveg bort is rákötöttek. Májfát a legény csak szeretőjének állíthatott. Egy hétig állt a fa a ház előtt. Utána a fát eladták a lány apjának, a kapott pénzt a kocsmában elmulatták. A cselédeknél a májfaállítás szokása nem volt ismert. „Nekünk nem volt szabad az erdőre menni májfát lopni, még börtönbe is csuktak volna érte" — mondogatták az egykor cselédsorban élő adatközlők. 4. Szent Iván napja A nyári ünnepekhez sorolt Szent Iván-napi tűzugrálás csak a faluban volt ismert. Az 1920-as években itt is megszűnt. A Szent Iván napjának estéjén meggyújtott szalmát, zsúpkévét a lányok, a legények és a gyerekek ugrálták át. Tanulmányunkban a Mailáth-uradalomhoz tartozó cselédeknek a két világháború között, illetve annak egyes szakaszaiban is élő családi és naptári ünnepekhez fűződő szokásait igyekeztünk számba venni. A bemutatott szokások részletes leírására nem törekedtünk. Űgy gondoltuk, e kötelezettség alól felmentenek bennünket azok a fentebb már említett, kutatási területünket is érintő néprajzi tanulmányok, amelyek az egyes szokások aprólékos rögzítését tűzték ki célul. Munkánkban inkább annak kimunkálására fordítottunk nagyobb gondot, hogy a tradíciók, a családi élethez, az esztendő ünnepeihez fűződő szokások miként éltek vidékünkön a két világháború között. Kutatásunk elsősorban a cselédek szokásainak feltárására irányult. A faluban élő gazdák szokásaira csak azért utaltunk, hogy megfogalmazhatóbbak legyenek a tradíciókhoz való ragaszkodás különbségei. Fentebb már szóltunk arról, hogy az első világháború tájára befejeződő birtokaprózódás a falvak lakóinak életformáját, gondolkozásmódját, szemléletét is megváltoztatta. A távoli munkahely, a szélesebb látókör, a nagyobb ismeret, a gyermekekből, szülőkből, nagyszülőkből álló hagyományos család összetartó erejét fellazította. Az idősebbek tapasztalata, példamutatása egyre kevesebb szerepet kapott a fiatalabb nemzedék magatartásának, gondolkodásának formálásában. Az egyre inkább lenézett és megvetett paraszti életformából az újabb generáció már csak azt vette át, aminek a megőrzése megváltozott életvitelébe még beleillett. Az idősebbektől látott és hallott szokásokból is csak azokat tartották meg, amelyek érdekeiket védték, amelyektől céljaik megvalósulását várták, amelyekhez gyakorlati hasznuk miatt ragaszkodtak. Arra is utaltunk, hogy a falu közösségének, éppen a megváltozott gazdasági-tár292