Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Krunák Emese: Az autonóm rajzról

ve a megszüntetve megőrzés fogalmához kapcsolhatnánk Klee totális mû elképzelését. Leglényegesebb jellemzője alkotásának az újjáteremtés: „A műalkotás... elsősorban genezis, sosem, mint terméket élik át". Az átélés, a képen kifejezendőhöz (a tartalmi és formai megfogalmazáshoz) való intenzív kapcsolódás erős lírai attitűdöt visz a műbe, mely játékosság, szatirikus hangvétel formájában mutatható ki képein. Klee művészetfilozófiájának lényege: „...nyilvánvalóvá válik a látható dolgok relativitása, kifejezésre jut továbbá az a hit, hogy ami látható nem egyéb, mint elszigetelt példa a világ egészéhez képest, és hogy más igazságok vannak többségben... Arra törekszünk, hogy a véletlenszerűséget lényegivé tegyük. ,A művészet túllép a tárgyon, túl a valóságban csakúgy, mint a képzeletben. Ahogy egy gyermek utánoz minket játék közben, úgy utánozzuk játékunkban azokat az erőket, amelyek a világot teremtették és teremtik". Szemléletét tehát törvényszerűségeket kutató analitikus látásmód, s öntörvényű, de a felfedezett törvényszerűségekhez ragaszkodó újjáteremtési alkotói folyamat jellemzi. Rajzai (11. kép)

19 pontos dokumentumai elméletének, melyeken látványként jelennek meg az érzékelés más szféráiba tartozó élmények: hangok, pszichikai események, gondolatok, tudat alatti sejtelmek — ábrázolhatóvá válik minden („Éppen elvarázsolt nagybátyám*', „Harangcsendülés; bim"). Századunk rajzművészete magába olvasztotta és újra fogalmazta a régebbi eredményeket, s az ábrázolás új területeit kutatta fel. Picasso készített klasszikusan tiszta vonalvezetésű rajzokat (pl. Ovidius Metamorphosiséhez) ; mítoszteremtő erejével felélesztette és új tartalmat adott az ókori görög mondavilág alakjának, a minotaurusznak; kubista korszakában a formát egyszerre, egy időben több nézőpontból is bemutatja; alkalmazza a kollázst is: egy fiatal nőt ábrázoló krétarajzában a blúz anyagát újságból kivágott textilmintával jelezte és tette egyben konkréttá. (12. kép)

20 Kandinszkij és a századelő művészeti felfogásának lényege az absztrakció révén létrehozott értelmes, tudatos konstrukció volt. Az absztrakcióval ellentétes felfogású művészek a lélektani elvonatkoztatás eredményeként létrejövő határozatlan jelentőségű formákat, amelyek véletlen hatásokban és spontán gesztusokban nyilvánulnak meg — tekintették művészetük lényegének. Ez az ún. absztrakt expresszionizmus több irányba vezetett, de alapélménye minden esetben a Marc Tobey által megfogalmazott felismerés volt: „Talajunk ma nem annyira a nemzet vagy a táj, hanem az egész világ megértése... Egyetemes időket élünk és az ilyen korszakban minden arra mutat, hogy az emberi tudat és lelkiismeret ugyancsak egyetemessé váljék". Az egyetemesség igénye párosul korunkban az egyén intenzív jelenlétével az egyes művekben. A japán művészet hívta fel a figyelmet a kalligrafikus jel szépségére, mely Tobeynál még konkrét táji élmény elvonatkoztatása, később másoknál pusztán önmagát érvényesítő grafikai jel. A 20-as években indul útjára Amerikából az „informel" művészet, mely a dolgok ok-okozati összefüggését (a cseppben a tengert) igyekszik megragadni. Az ilyen jellegű megközelítésnek kitűnő eszköze a rajz, mely szűkszavúan, hangulati elemek kiszorításával az objektivitás érzetét képes kelteni (pl. Roberto Crippa A másik című rajza két lény kölcsönhatásának összecsapó vonalkötegével). Jackson Pollockot már maga az alkotás és annak folya223