Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Horváth István: Politikai nézetek és viták a reformkori Nógrád megyében, az 1830-as évek elején

Ellenségesen fogadta a megyei nemesség azon része is a Hitelt, akik ,,csak a kiváltságos rendet vevék nemzetnek". Azt a köznép iránti részrehajlással vádolták.

30 A példák úgy gondolom — bár tovább is gyarapítható számuk — annak igazolására elegendők, hogy a megye közéletének haladó személyiségei felkészültségük, ismereteik birtokában merítettek abból a kútfőből, amelyet más megyék, az ország jeles politikusainak egyetemes érvényű tevékenysége jelentett. Ezzel megerősödve és felvértezve határozottabb, kezdeményezőbb politikát folytattak. A különböző (mindenekelőtt a liberális politikusokra gondolok elsősorban) politikai erők kihasználták abban az értelemben is ismereteiket, hogy rendszeresen tanulmányozták, a külföldi: elsősorban francia, angol, amerikai államszervezési, gazdasági körülményeket. Nem egy politikus beszédében, írásában olvashatunk arról is, hogy a megismert tanok itthoni körülmények közötti átültetésére is vállalkoztak. Nógrádban is találkoztunk hasonló jelenségekkel. Az általános angol (A. Smith), francia, amerikai hatás mellett különösen Say Jean Baptiste francia polgári közgazdász gazdasági nézetei hatottak a megyében élő és tevékenykedő fiatal liberális politikusok gondolkodására. Ezért szükségesnek tartom, hogy a Sayről megjelent értékelések, összefoglalások legfontosabb kritikai minősítését az olvasó is megismerje. Say azt a francia nagypolgárságot képviselte, amely már szembefordult a forradalommal, a jakobinus nézetekkel. Különösen érték- és értékesítési, valamint elosztási elmélete hatott szélesebb körben. Értékelméletében azt akarta bebizonyítani, hogy „nem a munka az érték egyetlen létrehozója, a tőkés és földesúri osztály jövedelme tehát nem a munka által létrehozott érték egy részének elsajátítása".

37 „Saynél akkor megy végbe az értéknövekedés, ha a jószág hasznossága emelkedik. Három értékalkotó tényezőt különböztet meg: a munkát, a tőkét, a természetet. Say hirdeti, hogy a termelési költségek nem képezhetik az érték lényegét, hiszen a termelési költségek nagysága maga is a jószág hasznosságától függ..."

38 A közgazdasági alapvetés Say értékesítési elméletét a következőkben foglalta össze: „terméket termékért, vagy szolgálatért vásárolnak, a pénz csupán közvetítő eszköz, amely a cserét elősegíti. Minden elkészült termék tehát értékének teljes összege erejéig piacot nyújt más termékek számára".

39 Az érték, a használati érték lényegét és ellentmondásosságát nem ismerte fel, éppúgy, mint a munka magán- és társadalmi jellege közötti ellentmondást sem. „Nem ismeri fel, hogy a pénz a használati értékkel szemben önállósult alakja az értéknek".

40 Nem fogadta el az általános túltermelési válságok lehetőségét sem. A fogyatékosságai, hibái mellett „az a gondolata, hogy a tőkéstermeles bővülésével a piac is bővül — igaz. Ez az elmélet fegyvert jelentett a termelőerők fejlődése érdekében, és megkövetelte a tőkéstermelés fejlődésének útjában álló akadályok elsöprését".

41 Say az elosztásról azt vallotta, hogy „a termelés három tényezőjének három jövedelem felel meg: a munkabér, a kamat és a járadék". Ez az elmélete „a kapitalizmus felszíni jelenségei keltette látszaton nyugszik".

42 A már említett közgazdasági bírálaton és magyarázaton kívül azt is tudnunk kell, hogy Say elméletének bírálatával a marxizmus klasszikusai lí)