Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: A balassagyarmati „Szűr Posztó Csinálás” intézete

tömörülnek érdekeik védelmében, 1818-ban a szíjgyártók, 1819-ben a csizmadiák, 1826-ban az asztalosok, kovácsok, lakatosok, kerékgyártók, 1829ben a kötélgyártók, kalaposok, gyergesek és kádárok nyernek céhszabadalmat. 1835-ben már hét posztóst tüntettek fel az összeírások, akik évente 4900 rőf posztót állítottak elő, ami megfelelt egy közepes manufaktúra termelésének. Az 1828-as összeírás szerint a mezőváros lakóinak száma 3692, ebből iparral 184-en foglalkoztak. Ezek közül posztókészítéssel hatan, posztónyírással egy iparos foglalkozott. 1847-ben már több mint 20 céh van a városban, amelyek 284 mestert fognak össze/

1 A manufaktúra alapítások feltételeit vizsgálva a szakmunkások megléte (munkaerő), a felvevőpiac nagysága mellett a földrajzi környezetn?k is szerep jut, ugyanis a víz megléte, Ш. hiánya a textilmanufaktúrák helyének kiválasztásakor fontos feltétel volt, részben mint nyersanyag, az áztatásnál, mosásnál, pácolásnál, de mint hajtóerő a gyártás szempontjából sem volt elhanyagolható. Jó és sok víz kellett a textilgyártáshoz, így ezek általában folyók, patakok mentén települtek.

5 A helyi és helyzeti energiák szerencsés találkozása esetén lehetővé vált üzemet alapítani. A manufaktúra létesítésének másik feltétele a munkaerő biztosítása volt. Az egyik lehetséges megoldás — különösen a fonásnál — a dologház felállítása, ahol biztosítani lehetett a kellő számú munkaerőt. Hazánkban már 1791-ben tervezték a dologház felállítását Lőcsén, 1793-ban Sopronban, 1796-ban Kassán és 1811-ben Pesten.

6 A 19. század elején fellépő gyapjúkonjunktúra idején a megyék egymás után iparkodtak a maguk területén dologházat létesíteni. így tett többek között Arad vármegye is 1820-ban, amikor az alispán Forrai bárónő segítségét kérve előadta (a megyének rendes tömlöce már van) „nem volna más hátra, mint sem hogy ebben létező rabok akik úgyis henyéléssel töltik el idejüket, mind az adózó népnek számára, mind önön magoknak jobulásukra valamint munkára fordíttatnának.. ." A tervek szerint 20 férfi és 4 női rab foglalkoztatására rendezkednek be, akik 24 rokkán dolgoznának. 1825—1848 között az uralkodóosztály állami apparátusa gyorsított ütemben fokozta a dologházak létesítését. A helytartó tanács a rabokat dolgoztató intézetek felállítását országosan már 1808-ban szorgalmazta. Nógrád megyében csak 1828-ban hoztak létre egy bizottságot az alispán vezetésével, hogy kidolgozzák a rabok munkába állításának lehetséges módozatait. Ez a bizottság javasolta végül is a közgyűlésnek egy rabokkal dolgozó intézmény felállítását 1830-ban. A Balassagyarmaton felállított rabdolgoztató intézet eredményeit látva, már innen kérte a terveket 1836-ban Bács, 1838-ban Csongrád, 1839ben Torantá-1 vármegye a „raboskodók munkáltatására s erkölcsi javítására."

7 A Nógrád megyei rabdolgozó intézetről eddig még csak egy tanulmány jelent meg, mely a reformkor büntetőjogáról, börtönügyi helyzetéről, fejlődésének ellentmondásosságáról ismereteinket több szempontból is figyelemreméltó adatokkal egészítette ki.

8 A dolgozat közreadásával nem titkolt célunk, a szakirodalomban eddig még ismeretlen manufaktúra ipartörténeti jellegű feldolgozása. 137