Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: A balassagyarmati „Szűr Posztó Csinálás” intézete

A RABDOLGOZTATÓ INTÉZET ALAPlTÄSA, SZABÁLYZATA ÉS SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE Nógrád megye közgyűlése által választott bizottság 1830. január 12én terjesztette a közgyűlés elé azt a javaslatát, hogy „A Raboknak tömlötzöztetések ideje alatt dolgozni kellene..." A dologház tervének rendszabályait a jól működő, országszerte ismert aradi dologháztól kérték meg. A javaslatban az elsődleges gazdasági szempont az volt, hogy a rabok ha dolgoznak, megteremtik maguknak a tartás költségeit. Az eddigi szokásoknak megfelelően a rabok ugyanis büntetésük után úgy lettek elbocsátva, hogy ha az „éhenhalástól" meg akartak menekülni és elrongyolódott ruházatukat ki akarták cserélni, már az első faluban lopni kényszerültek. A munka révén — úgy gondolták — a rab kaphat annyi pénzt, ami elég lesz „megtsökkent Gazdaság helyre hozássára". Egy másik szempont szerint a „Rab a Tömlötzi henyélésben, nem hogy javulna, de jobban meg romlik". Véleményük szerint már ekkor kitervelik a szabadulásuk után elkövetendő újabb bűncselekményt, és erre szövetkeznek. Hiába hozott a „felsőbb ítélő szék" határozatot, a rabok munkára fogására (ad labora publicos) végrehajtását munkalehetőség hiányában nem tudták foganatosítani. Az indokok között szerepelt „az Amerikai Szabad Státusok" példája is, ahol már a „fel állított munka Intézetekben javítani tudják a RaJbokat.". A munka kiválasztásában a következő szempontokat vették figyelembe: legyen a legtöbb hasznot hozó, a legcélirányosabb, betanulásához kevés szakértelem és idő kelljen, ne legyen a rabok egészségére káros, s végül a rabok által gyártott termékeket könnyen értékesíteni lehessen. Ezeket a szempontokat figyelembe véve a legalkalmasabbnak a „szövet készítését" tartotta a bizottság. Azonban a „posztót mind a szerszám mívek, valamint a fonás és szövés finomabb voltára nézve ez úttal kezdeni tzél aránytalan volna". Felmerült a pokróc készítésének a terve is, de mivel az eladása körül, különösen nagyobb tétel esetén nehézségek merülhetnek fel, ezt is elvétették. Az alapítandó intézet számára a legalkalmasabbnak „a Szűr Posztónak készítése" látszott, mivel hozzá kevés és olcsó „műszerek" kellenek és a munka könnyen megtanulható. Főképpen pedig azért döntöttek e termék mellett, mert „ezen Szövet első és fő szükségű lévén, annyit készíteni szinte lehetetlen amennyit jó áron eladni nem lehetne."

9 A bizottság megbízásából Kubinyi Ferenc főszolgabíró kezdett egyezkedni egy tiszolci, és egy balassagyarmati mesteremberrel. A tiszolci csapómester, Janovszky Pál mintegy 600 forint évi jövedelemért elszegődött volna. (Ebből a munkadíj 300 forint, 50 kila búza, egy szobából és konyhából álló lakás, mely B.-Gyarmaton ebben az időben évi 50 forintba került, lett volna a fizetése). 138