Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)
Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: A balassagyarmati „Szűr Posztó Csinálás” intézete
A gabonakereskedelembe beállott dekonjunktúra hatására a megyei birtokos nemesség fokozatosan áttért az állattenyésztésre. Nógrád megye talaja és klímája kedvezett a szarvasmarha- és a juhtenyésztésnek. Különösen a gyapjú jövedelmezett jól, melyet külföldi piacok mellett a magyarországi manufaktúrák, köztük a gácsi posztógyár is vásárolták. A köznemesség polgárosodó szárnya ezekben az évtizedekben érett be. Birtokainak jövedelméből, melynek forrása elsősorban a gazdasági konjunktúra, mint gazdasági bázisról a polgári-kapitalista átalakulás szószólóivá váltak. A köznemesi ellenállás fő mozgatói a középbirtokos nemesek voltak — akik a császári intézkedések ellen védték a rendi jogokat, az adómentességet, védekeztek a központi igényből eredő újabb terhek ellen, és ezzel már feszegették a magyar nemzeti függetlenség lehetőségeit is. A Habsburg abszolutizmus ellen elsőként tiltakozó megyék között találjuk a nógrádi nemeseket is. A polgári reformok követelései a megyegyűlések központjába kerültek. A társadalmi kérdések megoldása iránti érzékenység csökkent a későbbiekben, mert az 1839-es országgyűlésre a megye már konzervatív követeket küldött, de a gazdasági függetlenség kérdésének felvetése és támogatása a kapitalizálódó nemesi birtok legfőbb problémája volt, ezért természetes tehát, hogy sürgették a nemzeti piac védelmét, az iparosodást. A megye politikai életében egyre erősödött és fokozatosan élre kerülő liberális nemesi irányzat, a gazdasági-politikai fejlődés élenjárói voltak: Sréter János, Huszár József, Kacskovics Károly mellett Kubinyi Ferenc vezették a harmincas években a nógrádi liberális mozgalmat. A politikai törekvések mellett ennek egyik gazdasági megnyilvánulása, a második megyei textilmanufaktúra: a balassagyarmati rabdolgoztató intézet 1830-ban történt alapítása volt. A megyei gyapjúfeldolgozás nyomai azonban jóval régebbre nyúlnak vissza. Ismeretes, hogy Szécsényben is virágzott a posztókészítés a 16. század elején. 1526 után a helybeli ferencesek létesítettek kallómalmot és posztókészítő műhelyt az elpusztult kolostorok hozzájuk menekült szerzeteseinek munkába állítására. 1534—35-ben több ferences rendi kolostor már Szécsényből szerezte he a ruházatukhoz szükséges szürke posztót. Egyes feltételezések szerint, maga a birtokos Losonczi család is szorgalmazója volt a iszécsényi posztógyártásnak. 2 Gácson 1767. januárja óta működött gyapjúszövet-manufaktúrának 10 szövőszéke és egy kallómalma volt. 1826-ban 6000 vég selyemposztót készítettek. 1833-ban 40 szövőszéken dolgoztak a manufaktúrában. Losoncon, a megye jelentős kereskedelmi központjában 1835-ben 14 posztókészítő mester dolgozott céhbe tömörülve." 0 ' Balassagyarmat, az Ipoly bal partján, a Karamcs-, Cserhát-, és Börzsöny-hegység által szegélyezett Nógrádi-medence északi szélén fekvő mezőváros volt. 1790 óta, a megyei közigazgatás is ide költözött a korábban kiürített kaszárnyába. Ettől az időtől fogva Nógrád megye közigazgatási székhelye lett. 1730-ban a mezővárosban öt posztós telepedett le. A szabók, szűcsök céhe 1755. után alakult meg. Kereskedelmét országos vásárok és hetivásárok élénkítették. A 19. század első felében a kézművesipari műhelyek és mesterek száma jelentősen megnövekszik. A mesterek céhekbe 136
