Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Kovács Anna: Nagy Iván könyvtára, mint egy nemzedék műveltségének tükre

tudni akarása, a tényekre épülő alapos vizsgálat igényével; ,,a reformkor extenzív érdeklődését alaposság, elmélyülési hajlam váltotta fel."

24 De természetesen a hazai eredmények mellett a külföldiek sem kerülték el a figyelmét. Különösen jellemző a külföldi művek túlsúlya saját kutatási területéhez, történetírói tevékenységéhez a legközelebbi, a legközvetlenebbül kapcsolódó 128 műből álló családtörténet, czimertan, régiségtan és kortan csoportban. Fő művének, a Magyarország nemesi családainak a megírásakor a külföldi irodalom példáján indult el, külföldi szerzőkre támaszkod(hat)ott. Témánk szempontjából a III. egységből kiemelendőnek tartjuk még azt a két szakterületet, melyek a történettudományban meglevő társadalomtudományi szemléletet és a szociológiai látásmód jelenlétét mutatják. Mindenekelőtt már a mennyisége miatt is figyelemreméltó földrajz, helyrajz, népisme (statisztika, geográfia, topográfia) csoportot. A 148 műből 117 a 19. században kiadott, és 99 magyar szerző •— köztük Fényes Elek és Hunfalvy János — munkája. Ez utóbbiak ilyen nagy aránya kifejezi Nagy Ivánnak azt a szándékát, hogy minél jobban megismerje az ország állapotját. Ebben a viszonylatban érdekesek a másik csoport, az utazások útikönyvei, útleírásai is. Ezek a könyvek tájékoztattak távoli földrészekről, a korabeli Európáról; adatot, ismeretet szolgáltattak a polgári társadalom viszonyairól. (Szemere Bertalan: Utazás külföldön. Pest, 1845. I—

II. köt. s még ezen kívül 50 ilyen mű.) Mindezek, a hazai és külországra vonatkozó ismeretek a világtörténetekkel, a külföldi történetekkel (az ide tartozó 64 munkával) együtt lehetségessé tették — a pozitivista történetírás jellegzetes módszerének — az összehasonlító vizsgálatnak az alkalmazását. A történettudománynak a társadalomtudományokkal, elsősorban a politikával való legszorosabb összefüggését könyvtárának egyik legizgalmasabb csoportja bizonyítja. Az, amit jog- és államtudományok néven foglalt össze, a táblázat IV. részében. (Izgalmas ez azért, mert további tartalmi szempontból történő elemzésével hozzájárulhatnánk Nagy Iván eszmei-politikai nézeteinek megismeréséhez.) Ennek a 234 műből álló csoportnak (is) fő jellemzője, hogy különböző szemléletű művek együttese. Megtalálni itt a feudális magyar jog szakmunkái, a Corpus Juris mellett a reformmozgalom programját: Széchenyi: Hitelét (Pest, 1830.), kinek ezenkívül még 10 másik műve is a birtokában volt Nagy Ivánnak. Ezek között olyan, mint a Kelet népe (Pozsony, 1841.). Az Ein Blick auf den anonymen „Rückblick", (ez taz 1859-ben Londonban kiadott szatirikus hangú írása, melyben leleplezi a magyarországi abszolutizmus ostoba rendszerét), és Végrendeletének főbb pontjai. (Közli: Török János, Pest, 1860.) Ezzel kapcsolatban kívánjuk megjegyezni, hogy Kossuthtól semmit nem találtunk ebben a csoportban. Nagy Iván irodalmi tájékozódásában új színként, modern elemként feltűntek a pozitivisták művei: Constand Benjamin: A politikai ellenhatások (Pest, 1845.) és az Alkotmányos politika tana (Pest, 1862.); John Stuart Mill: A képviseleti kormány (Pest, 1867.) De beszerezte azt is, 129