Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (1980)

Tanulmányok - Kovács Anna: Nagy Iván könyvtára, mint egy nemzedék műveltségének tükre

amit Magyarországról küldtek Miinek, azt a munkát, ami indítékaival, koncepciójával a hazai pozitivista történelemszemlélet körébe tartozik: Eötvös József: A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra (Bécs, 1851—54. I—

II. köt). A polgári alapú pozitivista törekvésekkel a polgárosodás miatt kerülhetett egy sorba a reneszánsz Machiavelli. (A fejedelem. Pest, 1848., Értekezések Titus Livius római tört. könyve fölött. Pest, 1862.) Végül szakkönyvei sorának lezárásaként Kautz Gyula: Nemzetgazdaság és pénzügytan (Pest, 1863.), és Politika vagy országlástan (Pest, 1866.) с műveit említjük. Tesszük ezt azért, mert Kautz Gyula munkássága — azon túl, hogy megvalósította a polgári korszerű közgazdaságtudomány igényét — különleges, kiemelt jelentőségű, 1860-as egyetemi előadásai ugyanis már Marx elméletével is foglalkoztak. És legvégül fordítsuk figyelmünket e magánkönyvtár mennyiségét tekintve is nagy számot jelentő (488 mű) részére, a szépirodalomra, mely a már említett enciklopédikus teljességű műveltség elengedhetetlen része, koronája. Hogy ez ne tűnjék túlzásnak, azt a gyűjtő, Nagy Iván értő, igényes válogatásával bizonyíthatjuk. Talán így tarthatta ő maga is, szilárdul meg bennünk a gondolat, válogatásának szerves egységét áttekintve.

25 Ebbe a csoportba (II. rész) Nagy Iván, a magyar prózaírókat, versköltőket, az évkönyveket, almanachokat és a szellemi életünkbe a fordításokkal bekerülő külföldi irodalmakat (fordítmányok) is adódó természetességgel sorolja be. Először is szembetűnő — a kiadás időpontját tekintve — az irodalmi, művek frissesége, kortársjellege. Ugyanakkor a magyar versköltők gyűjteményének keresztmetszetében kristálytisztán rajzolódik ki a magyar irodalom fejlődésvonala, bontakoznak ki nagy korszakai. A barokk költészettől kezdve (Zrínyi, Gyöngyösi), a felvilágosodáson (Csokonai, Fazekas, Bessenyei, Kazinczy, Batsányi), és a romantikán át (Kisfaludy Sándor és Károly, Kölcsey, Vörösmarty) a kortárs nagyokig (Petőfi, Arany, Vajda János) ível e gyűjtemény tükrében is a magyar líra. Természetesen a prózaíróknál ez a fejlődési vonal rövidebb és szűkebb, hisz prózában közismerten kevesebb alkotás született. De a rövidebb és szűkebb lánc is átfogja regényirodalmunkat Dugonics András: Etelkájától, Kármán József művein át, a regényirodalmunk megindulását, fellendülését jelentő Jókai, Jósika, Eötvös, Kemény Zsigmond romantikus és realista műveiig. Érdekes, hogy Nagy Iván könyvtárából, ugyanakkor, amikor olyan megyei írók, mint Bérczy Károly és Madách Imre munkái megtalálhatók, hiányzik — igaz,. hogy az éppen csak induló — Mikszáth Kálmán. A külföldi írók műveinek gyűjteménye jórészt két nagy nyelvterületre, nemzetre terjed. Az angolra és franciára, de ennek gazdagsága, Nagy Iván válogatásának igényessége, nem marad el a könyvtár magyar szépirodalmában megszokott színvonaltól. Az angol irodalom a legnagyobbakkal, Shakespeare-rel, Miltonnal, Dickenssel, Thackeray-vel, Byronnal jelenik meg ebben a gyűjteményben. Csakúgy a francia irodalom is. Molière, La Fontaine, Voltaire, és 130