Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)
Múzeumaink életéből - Veres György: Egy bronztál restaurálása
Az előbbiekben ismertetett bronztál is felhúzással készült, pereme kissé kihajló. Közepén két párhuzamos vésett kördíszítés található. Elsősorban a lehetséges tisztítási eljárásokat szeretném ismertetni. A korróziótermékek figyelembevételével két részre oszthatjuk ezek kezelését: 1/ teljesen vagy részlegesen nemes patinával borított 2/ nemes patina nélküli tárgyak kezelésére. A tárgyat nem fedi nemes patina, ezért a 2. módszer alkalmazását kell választani. A tisztítást minden esetben zsíralkoholszulfátos. vizes mosással célszerű kezdeni. Ezután megint két módszer között lehet választani: elektrokémiai, vagy kémiai tisztítás. Ehhaz azonban előbb meg kell vizsgálni a tárgyunk állapotát. Csak jó állapotban levő tárgyat lehet elektrokémiai módszerrel tisztítani. Ezen belül lehetséges külső áramforrás nélkül és külső áramforrással. A külső áramforrás nélküli eljárás azért nem tanácsos ebben az esetben, mert a tárgyat problémás lenne alumínium vagy cinkfóliával körbetekerni. Van még egy hátránya, mégpedig az, hogy a tárgyon fekete lerakódás képződik, amit csak erős mechanikus beavatkozással lehet eltávolítani. A külső áramforrással történő tisztítást szintén nem találtam megfelelőnek, mivel nem ismeretes a tárgy pontos összetétele, azaz, hogy mennyi ólmot tartalmaz. Ugyanis a nagy ólomtartalmú bronzok elektrolikus tisztítás közben lyukacsossá válhatnak. Ezen eljárások kiszűrésével a kémiai tisztítás maradt. A tárgy kezelését zsíralkoholszulfátos vizes mosással kezdtem. A mechanikai szennyeződések nagy része az első mosás alkalmával leoldódott. Ezután egy egyhébb kezelést alkalmaztam. A bronztálat 10 %-os nátrium-hexametafoszfát oldatba tettem. Ebben 2 % f e " lületaktiválót (zsíralkoholszulfátot) oldottam. Az oldatot melegen használtam, kb. 60—70 C°-on. Ennek eredményeképpen a színes rézvegyületek nagy része leoldódott a tárgyról. Mivel a tárgyon még a vörösrézoxid-vegyületek maradtak, a tárgíyat tovább kellett tisztítani; ehhez 10 %-os EDTE-oldatot választottam. Előtte azonban a fárgyat alaposan leöblítettem desztillált vízben. Ezután elkészítettem az oldatot, amely 300 g EDTE-Na 2-ot és kevés zsíralkoholszulfátot tartalmazott desztillált vízben oldva, majd 3000 ml-re egészítettem. Ezt az oldatot is melegen használtam. A mechanikai szennyeződéseket, ásványi lerakódásokat, az egyértékű rézoxidot és rézszulfidot egyaránt oldja. A mechanikai tisztítást mindegyik eljárás közben alkalmaztam. Ezt többszöri kefélgetés, szőrkefével és a nagyobb, laza korrodált részek sauberral való lepattintásából állt. A mechanikai tisztítást a kémiai tisztítással felváltva használtam. így is nagyon jó eredményt lehetett elérni. A kezelés után a tárgy barnás színt kapott. Ezt követően többszöri desztilláltvizes főzést végeztem. Ezután következett a szárítás, 100—120 C°-on, szárítószekrényben. A megfelelő tisztítás, desztililáltvizes főzés, azaz kloridmentesítés eredményét úgy ellenőriztem, hogy a mosófolyadékból ml-t üveghengerbe öntöttem, 2 csepp salétromsavval savanyítottam, ezután 2 %-os ezüstnitrátot csepegtettem bele. Az oldat tiszta maradt, nem volt zavaros, így a tárgy kloridmentessé vált, és a szárítás megtörtént. Következett a párakamrapróba. 384
