Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)
Múzeumaink életéből - Veres György: Egy bronztál restaurálása
Egy bronztál restaurálása A tál anyaga az egyik legrégebben ismert ötvözet, a bronz. Kora a XV— XVI. századra tehető, valószínűleg gyümölcsöstálként használták. 1971-ben, ajándékként került a szécsényi helytörténeti múzeum birtokába. Lelőhelye a szécsényi vár. Jelenleg raktári anyagként tartjuk számon. A tárgy további korrodálásának megakadályozásához és kiálilíthatóvá tételéhez szükséges a tárgy restaurálása. Ennek a munkának fázisait fogom a következőkben ismertetni. Mielőtt megkezdeném a bronztárgy restaurálásának leírását, szóljunk ennek állapotáról. Mint említettem, a tál földből került elő. Felületén egyenlőtlen korrózió figyelhető meg (I. kép). Nemes patina sehol sem fedi. Két helyen található nagyobb hiány, és több helyen apró horpadasok. (II— III.) kép . Ezek valamilyen külső hatás következményei (akkor rongálódhatott meg, amikor még a magángyűjtő birtokában volt). Térjünk rá a korróziós rétegek analizálására. Egy- és kétértékű vörös színű rézoxid található rajta. Ezen kívül rézszulfátok és rézoxidok is jelen vannak a tárgyon. Ezek a világoszöld színtől a sötétig terjednek. Brochantit és antierit nevű ásványokkal azonos összetételűek. A rézklorid tartozik még a tárgyat borító korróziós rétegek közé. A legnagyobb veszélyt ez jelenti a bronztárgyakra. A rézklorid nedvesség hatására rézoxiddá alakul, és a klór felszabadulva ismét reakcióba lép a fém felületén levő rézionokkal. Ha oxigén is jelen van, akkor részben bázikus rézklorid képződik, részben a felszabaduló klorodion tovább folytatja a megkezdett reakciósorozatot. Tehát ez jelenti a legkárosabb folyamatot a múzeumi bronztárgyak között. Ennek megakadályozása az elsőrendű feladat. A bronztárgyon ezek a korróziós termékek vannak jelen. Ezen kívül néhány heüyen mechanikai szennyeződés fedi. A tárgy jó megtartású, már szemmel láthatóan is jó fémmaggal rendelkezik. A bronz ötvözőanyagai: a réz és az ón. A hazai öntőműhelyekbe a cipó, piskóta formájú nyers bronz kereskedelem útján került. A bronz megmunkálásának két fő formája jellemző a hazai öntőműhelyekre. Első az öntés, második a szétkalapált lemezekből való előállítás. A pontatlan öntésnél keletkezett öntővarratokat csiszolták. Vésővel, poncoló árral ütögették a sima felületbe a díszítést. A lemezből kalapált bronzból edényeket, ékszereket készítettek, felhúzással, domborítással. Felületüket poncolt, trébelt, vagy vésett motívumokkal díszítették. 383
