Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)
Múzeumaink életéből - Praznovszky Mihály: A Nógrád megyei középrétetek a feudalizmus kései és a kapitalizmus korai szakaszában (kutatási tervezet)
okát, pedig hát ez csak a következmények egyike. „Nincs sajnálatra méltóbb osztálya nemzetünknek, mint az elszegényedett megrongált kisnemesség — írja Mocsáry — hozzá szokva a régi kiváltságok emlékeihez, a henye és korhely kortesüzletekhez, eladósodva, nyomva minden oldalról, a legnyomorultabb és sajnálatra gerjesztőbb életmódot folytatják". A Pesti Hírlap cikkírója mindezekhez hozzáteszi: „míg a megyei hivatalok lépcsőin, pénzen vett kortes erőre támaszkodva, fokonkint emelkedik a hamis fényben vakult, öncsinálta tömjéngőzben bódult tekintetes úr — vagyon állapota ellenkező arányban süllyed". A kisbirtokos utánozni kívánja életmódban a több ezer holdas nemest. Az eredmény a nyomor, a látszatcsillogás. Neveltetésében sincs sok köszönet. Milyen sors várt egy ifjúra? Ügy nevelkedik, mint a pusztára kivetett növendék állat, nemigen törődnek vele, mondja Mocsáry éles szavakkal. Ha iskolába el is jutnak, hazatérve visszacsöppennek a megszokott életmódba, szinte mindent elfelejtenek. „A könyvtárat fegyverek tolták ki, a széptudományokat a vadkergetés, az elmélkedést az agarászat". Pulszky maga is ettől félt: a család vagyona kevés, így legfeljebb szerény hivatalnok lehetne valahol belőle, „az aurea mediocritas várt reám, gazdálkodva jószágomon mint több tekintetes vármegyék előkelő táblabírájára, s a protestáns egyház egyik felügyelőjére. Ez volt apámnak s környezetének nézete gyermekségem és első ifjúkorom óta". A neveltetés hiányosságait elfedte az úri póz, s a „négy szép ló szívesen elfogadtatik a jó nevelés kellékeinek kárpótlásául". Wesselényi keserűen panaszolja, hogy a nemes lebecsüli a kétkezi munkát, „van aki inkább sanyarog, gyakran éhezik, hogysem mesterségre adja magát". S ahelyett, hogy lenne jó mesterember, „lesz rossz pap, bárdolatlan kántor, vagy pervesztő prókátor. .." A polgári szellem és gondolkodásmód íratja le a Pesti Hírlap cikkírójával, hogy a kétkezi munkát vállaló nemesség „a hazának leghasznosabb, legtiszteletreméltóbb osztálya, a népnek magva, a haza szilárd jövőjének alapja". 12 A szabadságharcot követő esztendőkből származó kortársi leírások siralmas képet adnak a nemesség helyzetéről. „Vannak egész vidékek, hol a közép vagyonú osztály tönkre van jutva.. . egy-két dúsgazdag ember mellett tönkrejutott kaputos emberből fog —, ha így megy — mihamar állani némely megyei intelligentia". Keleti Károly leírásából még szemléletesebben bontakozik ki előttünk a hanyatló nemesi gazdaság képe: „...látjuk a düledező juhaklot, a boglyas kazalt, a csenevész gulyát, a trágyázatlan földet, a szerbtövis borította legelőt..." Végső megállapítása: „egészségtelen társadalmi viszonyok közt élünk". De hát mi az oka ennek a pusztulásnak? A kortársak is keresték rá a választ: „...a jelen viszonyok elenyésző hatása; a vendégszeretet túlhajtása; a gyermeknek adott célszerűtlen nevelés". Asbóth még kiegészíti a politikai okokkal is (halálos ítéletek, börtönbüntetések, a számkivetettség meggyengítette a nemességet, itthoni birtokai pusztultak). A Magyar Sajtó névtelen cikkírója az orvoslást is megadja: országos intézkedés kell, a hitel helyreállítása, a lelki erő összegyűjtése (!), hogy a szakadék széléről is vissza tudjanak fordulni, a nők járjanak egyszerűbb ruhában, a gyermekéből neveljen iparost, kereskedőt stb. a nemesség. A helyzet azonban jóval bonyolultabb, mint azt akkoriban megítélték. A tőkés gazdasági fejlődés hatása a Habsburg-birodalom egyes országaiban másként érvényesült. A Magyarországot érintő gazdaságpolitika igazi haszonélvezői az osztrák és magyar nagybirtokosok voltak. A köznemesség alapvető problémáját a jobbágyfelszabadítás jelentette. De ez őket sem érintette egyformán. A nagyobb majorsági birtokkal rendelkező nemes könnyeb323
