Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Múzeumaink életéből - Praznovszky Mihály: A Nógrád megyei középrétetek a feudalizmus kései és a kapitalizmus korai szakaszában (kutatási tervezet)

ben vészelte át az első esztendőket, mint az, aki úrbéres birtokát, s így megélhetésének egyetlen forrását vesztette el. Ugyancsak nem elhanyagolható körülmény az árutermelés növekedése sem, amely —, mint Szabad György írja — nemcsak a parasztság „hanem a nemesség bomlásának is alapvető mozzanata". Az egyes nemesi rétegek helyzete lényegesen megváltozott. A köznemesség Európában a legszegényebbek közé tartozott. A birtokviszonyok megoszlása az 1860-as évek végén a következő volt: 100— 200 hold között 11 365 birtokos 200—1000 hold között 13 748 birtokos 1000—5000 hold között 4 700 birtokos A kisnemesek sorsa az asszimilálódás volt, inkább a parasztság irányában, mint volt nemesi társaik vagyonosabb rétegeibe. Ezek jelentős része a 200— 1000 holdasok közé tartozott, a 100—200 holdas földbirtokosok között már nemcsak nemesek szerepelnek, hanem egykori jobbágyok, parasztok is. Az 1000—5000 holdas nagybirtokosok között elsősorban az arisztokráciát találjuk s minimális számú köznemest. Az elszegényedett nemesek maradék földjeiket bérbe adták, kárpótlási kötvényeiken idejekorán túladtak. A nemesi középbirtok területe egyre kisebb lett. A kapitalista fejlődéshez szükséges modernizálás, a technikai eszközök beszerzése ilyen területű, jövedelmű birtok mellett lehetetlennek bizonyult. A megszűnt nemesi kiváltságok, a robot elvesztése, a növekvő földforgalom több mint kritikus helyzetet teremtett a nemesség számára. A megyében mindmáig feltáratlan az úrbérrendezés menete, fejleményei, a perlekedések eredményei. Azt tudjuk —, s ez némileg jellemző is — országosan az utolsók között fejezték be az úrbérrendezést. S nemcsak az elszegényedett nemesi értelmiségi rétegnek, de a köznemesség nagy részének is utolsó mentsvára volt az államhatalomban játszható szerep, ami a megélhetés egyetlen forrásának látszott. Ezt pedig a kiegyezés hozta meg számukra.

13 Rendkívül érdekes lesz végigkövetni a megyei nemesség útját az önkényuralom korától a kiegyezésig. Hogyan jutnak el az emigrációban élő Pulszkyt követté választó köznemesek a kiegyezés feltétlen híveivé, milyen a gazdasági háttere ennek. A köznemesség alapvető érdekévé vált a dualista rendszer létrehozása, életben tartása. Mit kapott cserébe a nemzeti függetlenségről való lemondásért? Piacot áruja elhelyezéséhez, munkaerőt (ha meg tudta fizetni), s hivatalt, ha már más megélhetési lehetőség nem maradt számára. így gyakorlatilag az „állam lett a létalap". Az államot szolgálta, az államnak volt kiszolgáltatva. Egykori rebellissége, ellenzéki, függetlenségi álláspontja, törekvése eltűnt már a reális közelségbe kerülő nyomorszülte félelemben. Mindezek helyett maradtak az illúziók és a hétszilvafás összetartás. S ezzel máris elérkeztünk a korszak alapvető kérdéséhez: a dzsentriproblémához. A kifejezés angol eredetű, vidéki birtokosok jelölésére szolgált. Ezt Magyarországon kezdetben a vagyontalanná váló nemesek megjelölésére használták. Később aztán tartalma jelentősen kibővült. A teljesen vagyontalan nemesek is idetartoztak már, majd polgári származású elemekkel bővült a kategória. Lényege tehát, hogy e csoport nem vagyoni tagozódás szerint formálódott ki, tagjait nem az azonos vagyoni szint hozta össze. Maga a szóhasználat a XIX. század közepén a köznemesség szót hivatott helyettesíteni, azzal a céllal, hogy mintegy jelezze: az úri osztály ezzel is elszakad a múlttól, nagyúri gesztussal utolsó kiváltságáról, a névről is lemond. Mindezekkel együtt: „...a hanyatló köznemesség utolsó kétségbeesett 324