Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Kerényi Ferenc: A Madách-család osztályegyezsége

(21) A jegyzetszámmal jelölt sorok Madách Imre kezétől származnak. (22) Madách itt az 1850. márc. 4-i földadó-provizóriumra vagy Geringer 1850. szeptemberi utasítására céloz, a telekkönyvi helyzet felméréséről. A Madách-birtokok tagosítása rosszul állt: csak Tóthartyánban történt meg még a forradalom előtt, másutt nem, bár Madách Imre 1850-ben már kérte az alsósztregovai határ tagosítását is. (STAUD Géza: Madách Imre összes levelei, Bp. 1942. I. 213. és KRIZSÁN László: Dokumerítumok Madách Imre élettörténetéhez, Balassagyarmat 1964. 9. és 27.) (23) Vö. Majthényi Anna felhatalmazásával Imre fia számára 1851. szept. 25-én, a kékkői járásbíróság előtt az úrbéri kárpótlási összegek felvételére. L. továbbá az 1529/1852. (márc. 12.) megyefőnöki iratot, mely szerint Majthényi Anna 1851. dec. 27-én 576 pengőforint 15 krajcár kárpótlási előleget átvett (KRIZSÁN i.m. 31—33.). Tudunk „a harmadszori kártalanítási előleg" kiutalásáról is. Ez szintén Majthényi Anna nevére történt, nógrádi birtokai — jelesül Borosznok, Paróca, Kisfalu, Priboj, Tóthartyán, Csesztve, Kislibercse, Alsósztregova és Riba elvesztett úrbériségei — után 864 pengőforint 22 és fél krajcárt utaltak ki 1853. jan. 16-án, míg a Hont megyei Nagycsalomja után 70 pengőforintot kapott 1853. febr. 3-án (Nógrád megye Levéltára, Megyefőnöki iratok, 514/b/1853.). 1851 decemberében a két Madách-fiú szintén folyamodott kártalanításért: KRIZSÁN i. m. 32—33. Károlyról tudjuk, hogy 1856. aug. 2-án kapott birtokai után 16.178 forint 45 krajcár kárpótlást készpénzben: OSZK Kézirattár, Quart. Hung. 3048/3. 15. f. v. Függő kártalanítási ügy azonban még a költő halála után is volt: NmL. Első alispáni levelezőkönyv, 1176—6719 és 1186—6719 Í868~~ Í868 * Következtetések és kutatási feladatok Az itt közölt osztályegyezség és a megértésükhöz feltétlenül szükséges tárgyi magyarázatok (amelyeket itt ezért adtunk a szokástól eltérően szöveg közben) két irányban módosítják a Madách családról, különösen pedig a Tragédia költőjéről eddig formált képet az 1850-es években. Mindkét elsődleges következtetésből újabb kutatási feladatok származnak. Az eddig tudottnál terjedelmesebbnek bizonyult a Madách-birtok. Az életrajzírók eddig — a családi hagyománnyal egyetértésben — kb. 6000 holdra tették; az osztálylevél adatai összesítve viszont 8543 holdat tesznek ki, amit a Páhi-pusztai osztály során tett módosítással kb. 8586 magyar holdra növelhetünk. (Ez kb. 6439 katasztrális holdnak, illetve 3705 hektárnak felel meg.) A „szerzői állás", amelyet Madách Sándor, idősebb Madách Imre és Majthényi Anna elfoglalt és amelyre utóbbi oly büszkén hivatkozik, ner& jellemző a XIX. századi nemesi birtokkezelésre. E hirtelen gyarapítás, a megkésett allodizálási törekvések azonban már egyidősek a nemesi gazdálkodás hanyatlásának és elmaradottságának kétségbevonhatatlan jeleivel: a szórt és tagosítatlan birtokrendszerrel, amely a távolabb eső testeket elkerülhetetlenül bérlők kezébe juttatja; a külterjességgel, amely a nógrádi részeken a juhtenyésztésnek biztosít vezető helyet; a készpénzhiánnyal, mely állandóan újabb kölcsönök felvételéhez, perekhez és betáblázásokhoz vezet stb. Néhány évtized alatt összeroppant tehát a gazdasági kényszerítések súlya alatt a család második 196