Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Kerényi Ferenc: A Madách-család osztályegyezsége

megalapítójaként emlegetett Madách Sándor múve, a birtokok újra megszerzett halmaza, melyeknek központjáról. Alsósztregováról MOCSÁRY Antal 1826-ban még szinte idilli képet rajzolhatott. Igaz, Majthényi Anna kísérletezik a tőkeszerzés és a gazdálkodás fejlettebb formáival: részvényese néhány pest-budai kulturális egyesületnek és a Gyáralapító Társaságnak, osztálylevelében is említi a solymári és pilisvörösvári szánbányászat és mészégetés esetlegesen űzhető iparágait — de a feudális szolgáltatások bonyolult rendszerére épült birtokhálózat mindazonáltal végzetesen megrendült 1848ban, az úrbériség eltörlésekor, s legkivált az 1850-es években, amikor késett vagy csak előlegekben csordogált a kártérítés összege. így jutunk el az osztályegyezség másik újdonságához, az időpont kérdéséhez. Még a leszármazott-életrajzíró, Balogh Károly is arról tudott csupán, hogy 1853-ban, Madách Imre fogsága után került sor az egyezségre, az év őszén vagy a következő esztendő tlején: i. m. 63. és 234. (lapalji jegyzetben). Most három esztendővel korábbra kerül az osztoztatás dátuma, ám feltűnő a tény, hogy végrehajtása állandóan késik. Hiszen az osztálylevél a gazdaság teljes átadását 1851. jún. 24-re ígéri, az örökösök együttes, kiegészítő állásfoglalása mégis csupán 1851. dec. 1-én kelt Csesztvén, és itt már 1852. jan. 1-ével veszi kezdetét „a mi sajátszerű, osztályos birtok kezelésünk." Madách Károly azonban végül 1853. szept. 23-án költözött Csesztvére, s körülbelül ugyanakkor Madách Imre is Sztregovára. A költő fogsága és távolléte — 1852. aug. 20. és 1853. aug. 20. között — kerek egy esztendőt megmagyaráz ugyan a késedelemből, de a fő okot véleményünk szerint másutt kell keresnünk. A család úrbéri kártalanításáról szóló, hiányos ismereteinket a (20) és (23) sz. tárgyi magyarázatban foglaltuk össze. Feltűnő a dátumok sorozatában, hogy az osztályegyezség azonnali vagy legalább hamari életbeléptetése akadályozta volna a kártalanítást, ellene mondott volna tehát közvetlen anyagi érdekeiknek. Majthényi Anna 1850.' szép. 4-én kapta meg a kért bizonyítványt, hogy a szabadságharcban nem vett részt (KRIZSÁN i. m. 26—27.) — az osztálylevél megírása után, de hitelesíttetése és életbeléptetése előtt. A „megbízhatóság" kritériumának családon belüli kijátszása eléggé gyakori megoldás volt (vö. LÓRÁNTH i. m. 17—18.). 1851. szept. 25-én hatalmazta fel, mint korábban már említettük, Imre fiát az előlegek felvételére, de a részletek kizárólag az ő nevére érkeztek. A folyósítás előzménye az 1851. márc. 13-i könynyítő rendelet lehetett, amely egyszerűsítette az előleg kifizetésének ügyrendjét, a magaviselet megállapítása pedig nyomozati eljárás helyett csupán azokra tartalmazott megszorítást, akik 1848/49. évi tevékenységük miatt idézés vagy vizsgálat alatt állottak. Ezért folyamodhatott az 1529/1852. sz. megyefőnöki irat szerint a két, a szabadságharcban tevőlegesen részt vett Madách-fivér is úrbéri kártalanításért, s a megyefőnök elrendelte tájékozódás sem politikai múltjukra vonatkozott, hanem annak megállapítására, jogosultak-e ilyen összegek felvételére. Madách Imre letartóztatásával a helyzet megváltozott, az egész gazdaság ügye Károlyra maradt. A fogság idejére esett az ősiség megszűnéséről intézkedő, 1852. nov. 29-i császári pátens kihirdetése, s Madách még internálva volt Pesten, amikor egy újabb császári nyíltparancs megerősítette az úrbériségek eltörlését, továbbá amikor ezek — a polgári törvénykönyvvel együtt — 1853. máj. 1-én hatályba is léptek. (A pátensek ismertetését 1. BERNÁT i. m. 49—127.) Madách Imre mindennapos nehézségeiről számos részletet ismertünk eddig is. A családtagok levelezése, a Madách-levéltár iratai és a családi hagyomány alapján joggal írhatta BALOGH Károly már 1934-ben a költőről: „... anyagi helyzete úgyszólván napról napra rosszabbodott. Kénytelen volt birtokait mindjobban megterhelni s látszólagos vagyona ellenére mindinkább eladósodott. Anyagi gondok nehezedtek rá, s nyomasztóan hatottak kedé197