Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Nógrád megye vasúthálózatának kiépülése (1867–1939)

lyamán az első hetedik osztály beindításához. Mindezek alapján — a beiratkozások eredményét is figyelembe véve — 1936 júliusában engedélyezte a vezérigazgatóság a 7. osz

c

ály szeptemberi „megnyitását"

57 Augusztus hó folyamán megrendelték a tankönyveket is. Ezzsl kapcsolatban érdekességként említjük meg, hogy ózdi mintára polgári iskolai tankönyveket használtak, köztük német nyelvkönyvet is.

58 A következő tanévtől kezdve megnyílt a 8. osztály is. Mivel volt elegendő számú leány és fiú, úgy kerülték meg a koedukációt, hogy külön indítottak 7—8. összevont leány- és 7—8. összevont fiúosztályt.

59 A megyei tanfelügyelő örömmel vette tudomásul a gyári iskola nyolcosztályúvá történt fejlesztését, s őszinte háláját, valamint köszönetét fejezte ki a társulatnak. Az 1938 májusában tett látogatása után lelkesen nyugtázta, hogy: „A nyolc osztály kiépítésével minden tanuló készen viszi magával a nemzeti tudatosságot, a munkára való képességet."ÖO A nyolcosztályos népiskola egészen az általános iskola megteremtéséig ill. teljes kiépítéséig állt fenn. Mindezzel kapcsolatban azt is el kell mondanunk, hogy a Salgótarjánban megvalósult nyolcosztályos népiskola sem volt azono_s a Tanácsköztársatság idején megtervezett nyolcosztályos alsó fokú iskolával. T. i. ez az utóbbi olyan alsó fokú iskola lett volna, melyre az egész középfokú oktatás rendszerét tervezték. Az ellenforradalmi korszak nyolcosztályos népiskolája pedig továbbra is megőrizte zsákutcajellegét. Egyetlen pozitívuma volt: megnövelte az alsó fokú oktatás időtartamát. A TÁRSULATI TANÍTÓK HELYZETE Közhely számba ment az ellenforradalmi korszakban is a pedagógusok rossz anyagi helyzete, alacsony bérezése stb. 1927 és 1933 között pl. az egyébkért sem magas fizetésüket öt alkalommal csökkentette a kormányzat, ami összesen kb. 18—20 százalékos veszteséget jelentett számukra és családjuk számára. (Persze ez a valóságban az áremelkedések miatt többet tett ki.) A fizetések csökkentése mellett lejjebb szállították az ún. pótlékokat is, úgy, hogy a gazdasági válság következtében több oldalról rövidült meg a pedagógusok jövedelme. Az alacsony fizetésekre és a nehéz megélhetési viszonyokra panaszkodó tanítókat még 1926-ban megfenyegette Klebelsberg miniszter: „Ha tehát a tanítóság... azt mondaná, hogy a csekély fizetés miatt nem képes a maga hivatását teljesíteni, akkor azokat a tanítókat, akik ezt hirdetik, el fogom az állásukból bocsátani, mert én a mai körülmények között csak olyan tanítókkal tudok dolgozni, akik 100 százalékban teljesítik a maguk kötelességét."

61 1938. január 1-ével kénytelenek voltak „rendezni" a pedagógusok fizetését. Ez a rendezés az 1932 júliusa előtti béreket állította vissza. Keserű hangon írt erről a korabeli megyei lapban egy fiatal tanító: „Ezzel a fizetésrendezéssel nincs megoldva a kérdés. Sokan nem tudnak megszabadulni az uzsorások karmaiból. Hát csoda ez? Ki kergetett bennünket oda? Az anyagiak hiánya. . . Lassan; csak koplalással vehetünk egy-egy új könyvet."

62 A társulat kezdettől fogva magasabb fizetést adott tanítóinak, mint az egyház és az állam az övéinek. Mindig is törekedett arra, hogy tanítóinak fizetése haladja meg az állami tanítókét. A vállalat vezetői vallották és hangoztatták, hogy elképzeléseiket megvalósító, érdekeikért dolgozó, szolgálatkész alkalmazottakat csak megfelelő anyagi és erkölcsi elismerés mellett képesek folyamatosan biztosítani maguknak. A viszonylag jó fizetéseken kívül a tár128