Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (1979)

Tanulmányok - Szvircsek Ferenc: Nógrád megye vasúthálózatának kiépülése (1867–1939)

sulati tanítók is élvezték az ún. „szerzett jogok" alapján járó juttatásokat, melyek közül a legfontosabbak a tanítónak és családjának megfelelő szolgálati lakás kerttel, térítésmentes villanyáram, továbbá bőségeden elegendő tüzelőjárandóság voltak. Ezekről volt már szó a korábbi dolgozatban, csakúgy, mint az 1913-tól a nyugdíjalapba is beszámító „tantieme"-ről, a jutalékról. Ez utóbbi is sokat jelentett a társulati tanítók életszínvonalának szempontjából, ti. ez a jutalék a fizetési szabályzatban megállapított alapösszeg (12 havi fizetés) egyharmadának a juttatását jelentette. így pl. az 1935/36. tanév októberében a salgótarjáni és a salgóbányai 15 tanító 15 615 pengőt kapott kézhez, melynek egy főre eső átlagösszege meghaladta az ezer pengőt. Kezdő, helyettes tanító esetében is 500 pengő körül mozgott a jutalék.^ A pengő bevezetése előtti inflációs időszakban — a korona gyors romlásával arányosan — rendszeresen fizették és emelték a tanítók drágasági pótlékát.

64 A gyári iskola férfitanítóinak majd mindegyike tanított az iparostanonciskolában is, valamint részt vettek a leventék és a cserkészek oktatásában. Ezekért a muníkákért külön óradíjban és díjazásban részesültek, melyeknek összege szinte egy másik fizetést tett ki.

65 Anélkül, hogy részletesen ismertetnénk a társulati tanítók javadalmazását, közöljük, hogy jól és anyagi biztonságban éltek családjukkal együtt. A vállalat törődött velük, költözési, szállítási, utazási, orvosi költségeiket megtérítette. Nemegyszer nagyvonalú magatartást tanúsított a tanítókkal szemben, mint pl. amikor Kmeth Lajos tanítót negyvenévi „hű és buzgó" szolgálata után — illetményeinek teljes folyósítása mellett — egy évre szabadságolta, hogy ez alatt az idő alatt intézhesse nyugdíjügyeit.

60 Családi, egészségügyi okok miatt az iskolaszék előzetes felterjesztése alapján tanév közben is biztosította a rendkívüli szabadságot, kérés alapján segélyeket folyósított a tanítóknak. Ha a gyári kórházban nem tudták kezelni a beteg tanítót, máshol felmerülő költségeit megtérítették, mint tették azt az egyik tanítóval, a fővárosban végzett fülműtétje után. Ezer pengőt juttattak vissza teljes térítésképpen.

67 Szintén érdekességként említendő a tanítónők alkalmazásával kapcsolatos feltétel. Társulati iskolában csak hajadon (esetleg özvegy) tanítónő dolgozhatott. Kivételt csak az óraadó (nem kinevezett) kézimunka-oktatók képeztek. A második világháború alatt szükségképpen férjezett nőket is alkalmaztak. Ha a tanítónő férjhez kívánt menni, szándékát előre be kellett jelentenie (nősülés esetén a férfiaknak is),

68 hogy idejében tudjanak gondoskodni helyettes tanerő beállításáról. Ezek után a férjhez menendő tanítónőnek felmondtak. Mivel a tanítónők általában férfikollégát, vagy társulati alkalmazott férfit választottak férjül, elterjedt az a nem hivatalos vélemény, mely szerint a Rima megfizeti annyira az alkalmazottait, hogy a feleségnek (itt a tanítónőnek) ne kelljen dolgoznia. 69 Az igazi okok inkább máshol keresendők. Sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy a társulat nem építhetett bizonytalan munkaerőre a tanítói pályán. A férjhez ment, gyermeket szülő és nevelő tanítónő, mint munkaerő semmilyen szempontból nem lett volna hasznos és problémamentes alkalmazott a kapitalista vállalat szempontjából. A társulati tanítók helyzetének megítélésével kapcsolatban úgy gondoljuk akkor járunk el helyesen, ha azt különlegesnek fogjuk fel. Egy kapitalista nagyvállalat a biztos megélhetés fejében maximálisan érdekeltté és elkötelezetté tudta /tenni alkalmazott tanítóit is tőkés politikája érdekében. A társulati tanítók pedig vállalták ezt az elkötelezettséget, és a korszínvonalhoz képest igyekeztek magas fokon végezni oktató-nevelő munkájukat saját maguk és kenyéradó gazdájuk érdekében. 129