Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Arcképcsarnok - Leblancné Kelemen Mária: Komjáthy Anzelm élete és munkássága (1818–1900)

E célok eléréséhez legjobb mód a népiskolai oktatás. Különösen fonLusak a falusi iskolák. Foglalkozzanak az iskolákban a gyakorlati ismeretek oktatásával is. Tárgyalt a kiküldött bizottság az oktatás módjáról is: — biztosítsanak kézikönyvet az oktatóknak. (Szerkesztésüknél fő szempont a világosság, az egyszerűség legyen.) ; — szervezzenek az oktatók számára olyan iskolákat, ahol jövendő tevékenységükre felkészítik őket; — a gyermekek tanításában legjobb eredményeket elérő oktatókat jutalmazzák; Foglalkozott a bizottság a nőnevelés kérdésével is, kiemelve, hogy különösen fontos a nők szerepe a nyelv terjesztésében (hiszen az anyák nevelik a gyermekeket elsősorban). A megyei küldöttség munkája nyomán született jelentésnek zárópontja az volt, hogy e javaslatok „foganatosítása végett" legcélszerűbb, „ha önkéntes ajánlásokból pénzt gyűjtenek, és ezen pénzről az egyletté alakulandó ajánlók — résztvevők — saját hatáskörükben önállólag, a részt nem vevők kizárásával, de egyedül a kitűzött célra honi nyelv és nemzetiség terjesztésére veendő módokon rendelkezhetnének". A küldöttség az egyesület megalakulását és működését célszerűnek vélte Nemzeti Intézet cím alatt. Az 1831. április 28-i közgyűlés a bizottság jelentését elfogadta. A „Nemzeti Intézet" név alatt létesült egylet 1831. november 15-én tartotta meg alakuló közgyűlését, ahol a bizottság javaslatait elfogadták, és még nyolc pontból álló „szabályokkal" egészítették ki, melyek közül a legfontosabb: „Az intézet tagja lehet mindenki, ki tíz éven át hat forint tagdíjnak, vagy ennek megfelelő tőkepénznek befizetésére kötelezi magát, vagy aki ezen intézet céljainak megfelelő könyvet ír, és a közgyűlés által munkás (tiszteletbeli) tagnak vétetik fel." Ugyanekkor választották meg az ideiglenes tisztikart. (Elnök: Fatovich István, titoknok: Kacskovics Károly és Sréter János Imre, pénztárnok: ifj. Huszár József, levéltárnok: Nagy Ferenc, ügyész: Jankovich László) Elmondja még a szerző monográfiájában, hogy ugyanezen a közgyűlésen határozták el, hogy miután a nyelv terjesztése legjobban az oktatásnevelés által valósítható meg, szükséges, hogy azt olyan hasznos ismereteken keresztül biztosítsák, amelyek a gyermekek értelmét fejlesztik. Az intézet alap vagyonának gyarapítására „gyűjtéseket, bálokat és sorsjátékokat kívánnak rendezni, és hogy a tagsági díjaknak megfelelő tőkepénzekről írásbeli kötvények állíttassanak ki" és a kamatokat ezüst húszasokban számítsák. Kimondták, hogy összeírást szerveznek, hogy a falusi iskolákról és azokban a magyar nyelv állapotáról tudomást szerezzenek. Az 1832. január 11-én Balassagyarmatra látogató gr. Keglevich Gábor főispánt fő pártfogóul kérte fel a Nemzeti Intézet, aki a kérésnek eleget tett, és 500 ezüst forint lefizetésével az alapító részvényes tagok sorába lépett. 258