Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Arcképcsarnok - Leblancné Kelemen Mária: Komjáthy Anzelm élete és munkássága (1818–1900)

Az állandó taggyűlés mellett, a tervezetnek megfelelően, „táncvigalmak" szervezésével növelték az intézet pénzalapját. Az 1832. február 22-i közgyűlésen az ideiglenes vezetőség lemondott, és megválasztották az új vezetőséget. (Elnök Fatovich István lett.) Ezután háromévenként választották újjá az intézet vezetőségét. Olvashatunk arról, hogy a báli jövedelmeket és a rész vény díjak egy részét kölcsön formájában kívánták hasznosítani. Felhívták a papokat, tanítókat kézikönyvek, tankönyvek írására. — Kubinyi Ferenc kézikönyvet és Abc-s könyveket hozott Poroszországból. . Tanulmányozták a Tolna megyei kisdedóvót. Foglalkoztak az óvónők, tanítónők képzésével. 1834-ben óvodát, iskolát hoztak létre Balassagyarmaton a Nemzeti Intézet szervezésében. A polgári iskola fenntartásához egy 25 ezer forintos alapítvány kamataival járultak hozzá. Szólnunk kell az alapító tagokról, a kötvények első aláíróiról. Tudjuk, hogy Kacskovics Károly nemcsak a Nemzeti Intézet első titkára volt, hanem az alapítványi kötvények aláírását is ő kezdte meg 1831-ben. Akik követték őt a kötvények aláírásában, „érdemben az aláírások kezdőjével egy sorba tartoznak. Velük és később másokkal is az indítványozó érdemeit is felülmúló sikereket értek el." Köszönet illesse az egyháznagyokat is, Scitovszky János bíbornokot, Magyarország volt hercegprímását és gr. Nádasdy Ferencet, a váci püspököt. Felsorolja a szerző gr. Keglevich főispánon kívül az első alapítókat: gr. Forgách Ágoston, gr. Ráday László, br. Balassa Sándor özvegye (Kiss Anna), akik egyenként 1200 db ezüst húszast adományoztak az intézet pénztárának. Huszár József, Darvas Dániel, Jankovich Antal, Pulszky Károly, Sréter Miklós Imre, br. Prónay Gábor pedig egyenként 600 db ezüst húszas adománnyal lépett az alapítók sorába. Kubinyi Ágoston, SzentIványi Bogomér, Sréter János Imre 360 db ezüst húszas adományozásával írta be nevét az első alapítók sorába. Foglalkozik még a szerző több alapító tag életút jávai, s közreadja teljes névsorukat (138), mondván, hogy akik a Nemzeti Intézet célkitűzéséért áldoznak, megérdemlik, hogy nevüket megismerje az utókor. A nemzetiségek létéről, önállóságuk megszerzése iránti törekvésükről mit sem tudó, vagy tudni akaró Komjáthy Anzelm vetette azt is papírra, hogy ,,. . . ha szép és dicső magyar honpolgárnak lenni, minden honpolgárt magyarrá tenni honfiúi kötelesség — se végre áldozni is kell". (52) Bár az ,.egyháznagyok" segítették a Nemzeti Intézetet, alapvetően mégis megvalósíthatatlan volt a Nemzeti Intézetnek azon célkitűzése, hogy az oktatásügy területén a kezdeményezést, a felügyeletet kezébe vegye. Túl sok volt a megyében (az országban is) az egyházi iskola. A Nemzeti Intézet pénzalapja egyre növekedett, de az 1840-es évekre ez már nem volt elegendő „a honi nyelv terjesztésének" megvalósításához. Egyre inkább a „lankadás" jelei mutatkoztak, amit elősegítettek a történelmi események is. (53) Komjáthy Anzelm munkájának második nagy szerkezeti egysége: „A Nemzeti Intézet szünetelése" (1840—1865.) Erre az időszakra vonatkozóan a szerző igen kevés adatot tud szolgáltatni. Azt megtudjuk, hogy 1844-ben Sréter Horác lett az intézet elnöke, utóda Dessewffy Ottó, pénztáros Garba János, ill. ennek halála után Horváth Elek. Gyakorlatilag több mint két évtizeden át az volt a fő feladatuk, hogy az intézet pénzét védjék. 259