Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)
Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Krúdy Kálmán (1832–1861) (Adalékok a Krúdy-család nógrádi ágának történetéhez)
Mezősy László volt, szövetkezett Krúdy Kálmán cs apatá val. Terveiket a legbiztosabb helyen, Kálmán bátyjának házában, Nyíregyházán szőtték. Azért volt ez kedvező, mert Krúdy Gyula ekkor mint Szabolcs megye tiszti ügyésze a rablókat üldözte, s ki kereste volna azokat éppen a főügyész házában? Innen indult a két csapat nevezetes debreceni kalandjára, ahol igencsak sikerült megzavarniuk a vásárt és az ott mulatozó császári tisztek nyugalmát. Az eset azért hihetetlen, mert az ötvenes években Gyula még ügyvéd volt Debrecenben, s csak 1867-ben lett vármegyei főügyész, tehát hat évvel öccse halála után. Ráadásul nem is Nyíregyházán, hanem a megye akkori központján, Nagykállón volt a székhelye/' 5 Mind ez idáig az irodalom és valÓ3ág kapcsolatát igyekeztünk felkutatni, őszintén bevallva, kevés eredménnyel. A családi legendakör, az öröklődő mondák úgy átalakultak, hogy valóságmagvukat ma már szinte lehetetlen kibontani. Ám állnak rendelkezésünkre dokumentumok, még ha nem is nagy számmal, melyekből meg tudjuk rajzolni Krúdy Kálmán betyáréletének egyes szakaszait. Krúdy Kálmán körözésére az első adatunk már 1849-ből, egészen pontosan december 25-ről származik. Ekkor jegyezték be a már említett karancssági hirdetőkönyvbe a járási szolgabírótól érkezett utasítást, amely így szólt: „Krúdy Kálmánnak személyes leírása elfogatás végett közöltetik: Szécsénykovácsi születésű, 23 éves, nőtlen. R. cath. kövér, közép termetű, barna hajú s bajuszú, bátor tekintéllyű, öltözete betyáros, vörös mellény, fehér zsinórral, fekete aranyos nyakkendő, sárga ködmön, fekete magyar kalap, fekete tollal." Eredménye nem volt ennek a felhívásnak, hiszen pár hétre rá már országosan is kiadják ellene a köröző levelet. Ekkor és ezután is útonállással vádolják. (Kempen altábornagy stratégiája: rablót, gyilkost csinálni a hazafiból, nincs szükség a mártírra!) Az 1850. február 14-én először megjelent körözvény (minden hivatalos hirdetést háromszor jelentettek meg) valamivel bővebb, mint az előbbi. Ebben már beszéde is „bátor", nemcsak tekintete, valamint azt is megtudjuk, beszél „magyarul, tótul, rosszul németül, s még rosszabbul deákul". Űgy látszik, hogy e két személyleírás korábbi helyzetet tükrözött, s azóta láthatták őt, mert alig tíz nap múlva, február 24-én ismét megjelent köröztetése, s ezúttal már teljesen más személyleírást adtak: „Életkora mintegy 30 éves, termete középszerű, arcza alakja hosszú, arczszíne, fehér, haja gesztenye színű, szeme kék, szája rendes, orra rendes, szemöldöke feketés, bajusza hosszú, fekete, szakállát november 29-én Fülöpszálláson levágatta. Ruházatja: honvéd köpönyeg, csikós nadrág, lent bőrrel fedve, Kossuth-féle kalap, melyet Fülöpszálláson egy zsidótól megvett, beszél magyarul." Ez már alig hasonlít az előzőekhez. Még a ruhaváltozás megérthető, de hogyan lett a barna bajuszból fekete? S még valami: a már említett társa, Bognár Jóska szintén Fülöpszálláson volt, onnan szökött meg. Valószínű, hogy itt a császári hadseregbe besorozandó honvédeknek volt a gyűjtőhelyük, s ide vitték Krúdyt is, s így tudtak róla pontosabb személyleírást adni. A köröztetés azonban még egyelőre eredménytelen. Csavargásairól érdekes hír olvasható, ezúttal Egerből írta egy levelező. E szerint a Mátrában rendkívül megszaporodtak a rablók. Lóháton, teljes fegyverzettel jelennek meg, s tettük elkövetése után eltűnnek az otthont adó erdőkben. „Legveszedelmesebb szerepet játszik, mint hallom, valami Krindi Kálmán 188
