Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Krúdy Kálmán (1832–1861) (Adalékok a Krúdy-család nógrádi ágának történetéhez)

dórtól tudjuk, hogy a pajkos ,,. . . csapszékbeli véres verekedések, éjszakai csendháborítások, kisebb-nagyobb kártevések szervezője, vezére volt. Nem bírt vele se az elöljáróság, se senki." Krúdy Gyula is, Mikszáth is egészen más értelemben használja a pajkos jelzőt. A csíny tevéseket, kalandokat együttérző mosollyal fogadó, a mellettük álló úri közvélemény hangja ez, amely az íróval együtt úgy tudja: ,,... aljas cselekedeteket sohasem követtek el, úriembernek maradtak meg akkor is, amikor a zsivány esztendeiket szolgálták." Ennél azonban jóval többet tett Krúdy Kálmán! Bujdosó honvédként sem állt egyedül. Szerte az országban az erdők telve voltak a besorozás elöl menekülő fiatalokkal, kik hosszabb-rövidebb ideig bírták ezt az életet. Kevesen voltak olyanok, mint Krúdy, aki több mint tíz esztendőn át állta a sarat üldözőivel szemben. Osváth említi idézett művében, hogy egy Marci nevű legény szintén bujdosó honvédként lett betyárrá és tíz esztendőn keresztül „csatangolt úgy, hogy soha kézre nem került". Míg végül is 1859-ben aztán a híres bihari csendbiztos őt is elfogta. Ellenálló, gerilla lett volna? Sajnos nevével nem találkozunk az önkényuralom elleni szervezkedést, ellenállást bemutató forrásokban. Az erdélyi mozgalom, Gasparich Márk, Noszlopy Gáspár és a többiek tragikus végkifejletű kísérletei a harc újbóli megindítására, mind eredménytelenek maradtak. A kor leghíresebb betyárját Rózsa Sándort, az összeesküvők be akarták vonni tervükbe és a részvevők közé. Az abszolutizmus éppen ezért igyekezett Rózsa Sándort úgy beállítani, mint közönséges rablóvezért, ahogyan ezt Kempen altábornagy írta: „Nem kívánatos, hogy nevét forradalmi tevékenységgel kössék össze és ilyen módon még politikai súlyt is adjunk népszerűségének." Krúdy két esetben kapcsolódhatott a függetlenségi mozgalmakba: mindkettőre a Mátra környéki mozgalmak adtak alkalmat. Az egyik a lengyel Skrzetulsky-féle igen korán felfedett szervezkedés, a másik Mátrai Imréé, de őket is elfogták 1853-ban. Egyik csapathoz való csatlakozásról sincs adatunk.

38 TÁRSAI A BUJDOSÁSBAN ÉS A KALANDOKBAN Egyedül vette volna fel a küzdelmet Krúdy az őt üldözőkkel? Társ nélkül nem tudta volna ennyi ideig tartani magát, az kétségtelen. A következőkben vizsgáljuk meg, kik voltak a társai és kikkel állhatott kapcsolatban? Ha az irodalmi feldolgozásokat nézzük, a kép igen változatos. Krúdy Gyula több művében is említi a csapatokat: „Világosnál letették a fegyvert, Komárom megadta magát, Krúdy Kálmán 40 főből álló szabadcsapatával nem tette le a fegyvert." Az álmok hősében így vall Kálmán: „Az én gerilláim mind olyan legények, hogy megnyúznák az ördögöt is, ha az pecsovics volna. Félig rablók, félig szabadsághősök. Negyven elszánt emberem van az enyingi erdőben." Az urak, betyárok, cigányok című önéletrajzi ihletettségű kisregényéből a 40 szabadsághős közül néhánynak a nevét is megtudjuk. Valamennyien felvidéki úrfiak voltak: Péchy, Malonyay, Komoróczy, Gracza, Bárczay, Lónyay. Lónyayné (még idézendő) naplójában Krúdy 60 legényét emlegette. A Pesti Napló cikke szerint Krúdy az ötvenes évek elején tűnt fel, mintegy húsz tagból álló rablóbanda vezére. A család tagjai közül Krúdy Péter visszaemlékezésében Kálmán 183