Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Belitzky János: Észrevételek és feltételezések a palócföld koraközépkori településföldrajzához és történetéhez

Ugyanekkor honfoglalóink a Hangony-patak és az Alsó-Rima vízválasztóján húzódó késő avarkori gyepűk megtartásával beérve, a Rima alsó folyásánál a Jenő [— Jene], az Ugora-hegy nevéből sejthetően az Ugra, a Nándor [-puszta], és a besenyő Csobán[-ka], a Felső-Sajó völgyében — Gömör vár védelmére — a [z A1-] Kér, a [Sajó-] Keszi és itt az Ugrahegy nevéből sejthetően, az Ugra hadrendek egy-egy osztagát telepítették le, új gyepüket kialakítva. — Erre mutat az is, hogy ILA Bálint megállapítása szerint a Gömör vára közelében levő Kér és Keszi hadrendiek voltak a „gömörőrök" ősei.

59 Ez a jogtörténetileg igen fontos tény, mert ez esetben nyilvánvaló, hogy a határőr szerepet betöltő szepesi tízlándzsások, akik odatelepített „gömörőrök", nem egy, a magyarságtól idegen etnikumú, népcsoport kiváltságainak voltak a birtokában. A tény annyira különös, hogy arra nézve kielégítő választ nem tudok nyújtani. Az idetelepített hadrendek egységeinek parancsnoki szállását a Gömör várához közeli Harkácson kereshetjük, mely elnevezés itt a ságf-nak felelhet meg. Nem találjuk meg a Szécsény helynevet, amely méltóságnév. Hiánya arra mutat, hogy ezt a területet az avarok nem szállták meg. — Nyilván a hadrendi nevekkel bíró településeknek a királyi vármegyék szervezése korában történő kialakítását feltételező — nézetem szerint téves — elméletnek hatására írta ILA Bálint, hogy ANONYMUS [Cap. 33.] „előadása nem a történeti valóságot tükrözi, abból csupán annyi következtethető, hogy az ő korában Gömör megtelepülése már annyira előrehaladt, hogy a kortársak honfoglaláskori megszállásnak vélhették".

60 Ennek az állításnak — a fentieken kívül — ellentmond az is, amit a Karancs-hegység feltételezhetően avarkori gyepűinek még a királyi vármegyék szervezése előtti, északi irányba történő kibővítésével kapcsolatban tapasztalunk. Itt ugyanis már az avarok átlépték a Tarján és a Gács patakok közti somoskőújfalui hágót és a már kelták által is használt [v. ö. Fülek nevével], a Felső-Ipoly-völgy vas- és cink-lelőhelyeihez vezető, a hatvani gombási őrtorony maradványainak tanúsága szerint a rómaiak által is ellenőrzött, a kései avarkorban pedig a tiszai kaganátus szívébe vezető Zagyva-völgyi útvonal folytatása mellé — amit a füleki és a persei avar leletek is bizonyítanak — őrállomásokat szerveztek.

61 Nyilván a bolgár uralom idején is használták ezt az útvonalat, amit a füleki Bolgár-hegy és a Gömör vára felé vezető elágazása mellé telepített Bolgárom neve is bizonyít. Ugyanígy használhatták a Balassagyarmatnál, Hugyágnál és Rárósnál az Ipoly északi, illetve nyugati partján húzódó és a Losonc-patak völgyében a Szinobánya környéki cink- és vaslelőhelyekhez vezető utat is, bár ennek mentén eddig sem avar, sem bolgár leletekről nem tudunk. Ezeket a Losonc-patak és Felső-Ipoly völgyében levő ércbányák — Losoncon a XIII. század derekán még ezüstöt is bányásztak — védelmét is célozhatta már a honfoglalás korában az észak felől jöhető támadásokkal szemben a Szalatna-patak és a Garam összefolyásánál létesített Borsod-Zólyom vára. Ezt a védelmet tették azután hatásosabbá, hihetőleg a X. század második felében, a Nógrád vára körzetébe tartozó és bolgárkori só- és vasszállítmányok ellenőrzését örökségképpen átvevő hadrendjeink ezen honfoglaláskori gyepűelvére kihelyezett egységei. Ebben őseinknek a „dentumoger"-i várgazdálkodási rendszer ismeretében megszerzett, és a nomádfeudalizmus korának felsőfokára jellemző gazdasági tapasztalatai megnyilvánulását vélem felismerni.

62 87