Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Molnár Pál: Adatok a bányamunkásság létszámának, összetételének változásairól, helyzetéről, harcairól és életmódjáról 1900 és 1919 között

dúlt a munka. Most már a munká

sságnak csak a fele van fegyverben, másik fele a bányákban és a gyárakban teljesít szolgálatot." A termelés tehát csak 8-án indulhatott meg. 9-én már 162, a következő napokban pedig 265 vagonra emelkedett a termelés mennyisége. Feladatul tűzték ki a napi 280 vagonos teljesítmény elérését, az SKB Rt. államosított bányáiban. Az Északmagyarországi Rt.-hez tartozó bányákban a napi termelés május közepén elérte a napi 400—450 vagonos termelést. A termelés szinten tartását és emelését nagymértékben akadályozta — ahogy ezt Malomhegyi Dezső, a járási intéző bizottság elnöke, a Tanácsok Országos Gyűlésén, 1919. június 20-i felszólalásában mondotta — a munkaerő és bányafa hiánya. Malomhegyi Dezső a termelés nem megfelelő alakulásának egyik tényezőjét a szesztilalom bevezetésében is látta/''

9 A Tanácsköztársaság — a rendelkezésére álló erőforrásokat is meghaladó módon — javította a bányászok kereseti viszonyait. A Bányamunkás Szövetség 1919. március 30-án országos értekezletet hívott össze. Az értekezleten 38 bányatelep képviseletében 84 küldött vett részt. A legfontosabb napirend az új munkabérek megállapítása volt. A Peyerék által összeállított követelések, jóval meghaladták a polgári demokratikus forradalom alatt megállapított és a háború alattit többszörösen meghaladó szakmánybéreket. A Tanácsköztársaság vezetői elfogadták a Bányász Szövetség határozatát. Ezt azzal a meggondolással tették, hogy a bányászok megnyerése stratégiai kérdés, és az ipar majd megteremti az előlegezett béremelés feltételeit azzal, hogy tulajdonosi minőségében új körülmények között a termelést fokozza. A bérek felemelése azonban nem oldotta meg az alapvető szociális problémákat. A pénz vásárlóértéke csekély volt. Nehéz volt hozzájutni az alapvető élelmiszerekhez. A piacról eltűnt a tojás és a tej. Különösen tragikus volt a helyzet a hadműveletek idején, amikor a katonák élelmezése a megyére hárult. Ebben a nehéz helyzetben virágzott a feketekereskedelem, a spekuláció. Az üzemek csak a közvetlen termékcsere útján juthattak alapvető élelmiszerekhez.

50 Amint az eddig mondottakból is kitűnt, a polgári demokratikus forradalom után felgyorsultak az események a szénmedencében. A forradalmi folyamat országosnál gyorsabb ütemű fejlődésében több tényező működött közre a nógrádi iparvidéken. Ezek sorából elsőként szükséges kiemelni azt a tényt, hogy az ipari munkások, és főleg a bányászok többségének körében a balratolódás jelei már a háborús válságot megelőzően jelentkeztek. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatásaként tovább mélyültek a finánctőkével összefonódott arisztokrácia és a proletariátus közötti ellentétek. A forradalmi helyzet érlelődéséhez járult a bányamunkásság kizsákmányoltságának átlagosnál is nagyobb mértéke, szervezeti fejlődése, öntudatának növekedése. Miután a polgári forradalom lezajlott s azt kellett tapasztalniuk, hogy helyzetükben gyökeres változás nem következett be, megfogalmazódott körükben a továbblépés igénye. A balratolódásban közrejátszott, hogy sem az SZDP, sem a Bányamunkás Szövetség nem tudott választ adni problémáikra, illetve nem kívántak a szocialista forradalom útjára térni. A szénmedence munkásainak, s különösen a bányászoknak a körében ezért nagy tetszést váltott ki a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása. Az erősödő kommunista agitáció hatására az aknabizalmiak, aktivisták körében is erőteljes balratolódás következett be. A KMP salgótarjáni szervezetének megalakulása, a KMP vezetőinek beszédei, találkozásai a munkásság megbí46