Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Molnár Pál: Adatok a bányamunkásság létszámának, összetételének változásairól, helyzetéről, harcairól és életmódjáról 1900 és 1919 között

A Salgótarjáni Nemzeti Tanács munkás tagjai — miután a tanács járási feladatok ellátását is vállalta — számottevő részt vállaltak a községi nemzeti tanácsok megalakításában Neműben, Kazáron, Vizsláson, Kisterenyén, Kisbárkányban, Nagybárkányban, Sámsonházán. Szinte valamennyi alakuló gyűlésen felhívták a jelen levő bányászok figyelmét a széntermelés fontosságára, a rend és fegyelem betartására.

33 A különböző testületekbe, bizottságokba került, főleg baloldali szociáldemokrata bányamunkások aktív szerepet vállaltak a politikai élet irányításában, a baloldali orientáció biztosításában, a forradalom következetes megvalósításában. Ezt viszont nem jó szemmel nézték a forradalom segítségével uralomra került középrétegek, s mindent megtettek azért, hogy őket a vezetőtestületekből kiszorítsák. Elsőként a rend és fegyelem biztosítására hivatott fegyveres testületből szorították ki a bányászokat a ,,termelés" elsőbbségére való hivatkozással.

34 A középrétegek és főleg a megbúvó jobboldali erők, a visszaszorított, de teljesen szét nem zúzott reakció, a lojalitást mutató bányai vezetők, azt sem nézték jó szemmel, hogy a bányászszakszervezet taglétszáma a forradalom után ugrásszerűen megnőtt. Riadalmukat csak tovább fokozta, hogy a szakszervezetek országos központjában, de méginkább a helyi csoportokban, növekedett az ellentét a jobboldal és a baloldal között. Még erősebb volt az ellentét a jobboldali beállítottságú vezetőség, és a forradalmi tömegek között. A legsúlyosabb és egyben legkíméletlenebb ellentét a bányamunkásság és a bányatőkések közötti ellentét volt. Míg a bányák vezetői a bányászokat egyoldalúan a rend és fegyelem megtartására szólították fel, a másik oldalon szívesen elfeledkeztek a munkásság helyzetének javításáról, adott szavuk megtartásáról. Márpedig a bányászok a megváltozott politikai körülmények között helyzetük jobbra fordulását várták. S hogy a kívánt intézkedések elmaradtak, vagy csak részben valósultak meg, újból benyújtották követelésüket a bányaigazgatónak. Különösen a baglyasaljai körzet bányászai lehettek jogosan elégedetlenek, hiszen keresetük elmaradt a salgótarjáni és környéki bányászok keresetétől. November 9-én a beadott követeléseik: a 120%-os háborús pótléknak 320%-ra történő felemelése; november 11-től vezessék be a 8 órás munkaidőt minden munkásra vonatkozóan; mindazok a tisztviselők, akik beléptek a szociáldemokrata pártba, ruhasegelyben részesüljenek. A bányászok kérésük elutasítása esetén a munkabeszüntetést helyezték kilátásba. Miután ennek az iparmedencére vonatkozóan hatása lett volna, a bányaigazgatóság kénytelen volt a bizalmiak által beterjesztett követeléseket elfogadni.

35 A salgóbányai bányászok november 21-én a tűrhetetlen élelmezési problémák miatt léptek sztrájkba. A kormány helyi képviselőinek utasítására a bányászokat letartóztatták és Kassára szállították. Miután a rónabányai munkások fellépése mellett a salgóiak is szolidárisak voltak, a letartóztatott bányászokat a salgótarjáni Nemzeti Tanács kérésére szabadon bocsátották.

36 A polgári demokratikus rendszer kezdődő válságában számottevő szerepet töltött be a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása és megjelent programja. A gyökeres változást kívánó munkásság, s köztük a forradalmi folyamat továbbfejlesztésében egyik legérdekeltebb, gazdag forradalmi hagyományokkal rendelkező bányászság tovább akart lépni a megkezdett úton. A munkásosztály forradalmi baloldalához tartozó bányá41