Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Molnár Pál: Adatok a bányamunkásság létszámának, összetételének változásairól, helyzetéről, harcairól és életmódjáról 1900 és 1919 között

szók már nem elégedtek meg a reformista-opportunista szociáldemokrata vezetéssel, és természetesen az eddigi eredményekkel sem. Az SZUP vezetőinek még a gondolatában sem merült fel az üzemek munkásellenőrzésének szükségessége, amely egyik fontos feltételét jelentette volna a hatalom békés úton történő megszerzésének. Annál inkább felléptek s az „anarchia" veszélyére való hivatkozással a forradalom továbbvitelének, a proletárdiktatúra kivívásának megakadályozása érdekében. A polgári demokratikus forradalom érintetlenül hagyta a tulajdonviszonyokat. Megmaradt a magántulajdon, mint a tőkés kizsákmányolás legfőbb eszköze. Október 31. óta a bányák vezetésében sem következett be változás. A leggyűlöltebb vezetők a helyükön maradtak, magatartásukban a lojalitás csupán máz volt, a polgári rendszer demokratikus szabályait inkább csak eljátszották, s közben a burzsoá diktatúra teljes kiépítésén fáradoztak. A dolgozók élet- és munkakörülményei javultak, de ezek egyáltalán nem voltak arányban végzett munkájukkal, az egyre fokozódó inflációval, ellátási nehézségekkel. Megérlelődött tehát a továbblépés szükségessége. A bányászok gondolkodásában, magatartásában, s a szervezett dolgozók politikai orientációjában bekövetkezett változásra a Bányamunkás Szövetség vezetői is felfigyeltek. Különösen a kommunista befolyás erősödése aggasztotta őket. Ezért az SZDP vezetőivel közösen a kommunistáknak a szakszervezetekből való kizárására irányuló kampányt indítottak. Azt is elhatározták, hogy a helyszínre kiszállva helyreállítják a csoportok munkáját, megerősítik azok jobboldali vezetését. 1918. december 13-án Batta Gyula a Bányamunkás Szövetség megbízásából Salgótarjánba utazott a fenti célkitűzések megoldására. Megérkezése után összehívatta a bizalmi férfiakat a bányaigazgatóság épületébe. Hiába figyelmeztették az erősödő kommunista befolyásra, szándékáról nem mondott le. Amikor kisebb csoportokban elbeszélgetett a bizalmi férfiakkal, meglepetéssel kellett tapasztalnia, hogy a bizalmiak — a bányászok közötti hangulatnak megfelelően — az SZDP-től is és a Bányász Szövetségtől is állásfoglalást várnak és azt, hogy határozzák el magukat a szükséges lépésekre/'

7 Batta küldetése nem járt sikerrel. Nem tudta megakadályozni, hogy az alsóbb szervekben ne illessék megfelelő kritikával a párt és a szakszervezeti vezetést. Annak sem tudta elejét venni, hogy a kommunista befolyást megszüntesse a bánvavidéken. A forradalmi erjedésnek ebben a szakaszában a KMP országos vezetősége sem maradt tétlen. 1918 decemberében Kun Bélát és Szaton Rezsőt küldték le azzal a céllal, hogy készítsék elő a munkásosztály forradalmi pártjának megalakítását. Az általuk végzett szervező, felvilágosító munka eredményeképpen már december 26-án megteremtődtek a KMP helyi szervezete megalakításának feltételei.

38 Ezt követően — 1919 első napjaiban — a bányászok radikális lépésre szánták el magukat. Elfoglalták a bányák igazgatósági épületeit, a bányákat, s azt saját tulajdonuknak tekintették, s azzal, hogy az igazgatóságot elmozdították és helyébe újat neveztek ki — csaknem a politikai hatalom megszerzését is jelentette. A harci tapasztalat, a politikai ismeretek hiánya azonban nem tette lehetővé, hogy e kivételes helyzetet a proletariátus a saját számára használja fel.

39 Ahogy ez a nagy társadalmi átalakulások idején már több alkalommal megtörtént, a forradalmi erők mögött megjelentek a forradalom vám42