Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)
Tanulmányok - Molnár Pál: Adatok a bányamunkásság létszámának, összetételének változásairól, helyzetéről, harcairól és életmódjáról 1900 és 1919 között
janak le tehát a bánya mélyébe, mert az istennek tetsző dolog. Végül azt is mondta a pap a bányászoknak és azok hozzátartozóinak, hogy sztrájkba csak azok a munkások állnak, akik nem szeretnek dolgozni. 25 Mindezekből jól nyomon követhető, hogy a századforduló után bekövetkezett megmozdulások, sztrájkok jelentősebbek, nagyobb volumenűek, és jóval szervezettebbek voltak, mint a kilencvenes években ösztönösen kitörő, sok anarchisztikus vonást tartalmazó munkásmegmozdulások. A fejlődést mutatja, hogy már nemcsak gazdasági jellegű követelésekkel léptek fel, hanem a politikai osztályharc egyes területeihez tartozó részkövetelésekkel is. Előtérbe került a szervezett munkásság védelméért, a munkásság megbízottaiért folytatott küzdelem, s — ha nem is általánosan — a május elseje megünneplését követelő fellépések. A politikai fejlődést jól szemlélteti körükben — és ez főleg" az SZDP és szervezett munkásság központjával való aktívabb kapcsolattartásból is következik — az 1905-ös választáson Salgótarjánban elfoglalt álláspontjuk, miszerint felvonulással tiltakoztak dr. Chorin Ferenc fiának kormánypárti képviselővé történő választása ellen. Kiemelésre érdemes a bányamunkásság megnövekedett öntudatának jellemzőjeként a már említett kolonizált és nem kolonizált munkásság közötti kapcsolatteremtés, segítségnyújtás, a magasabb fokú szervezettség, a szakszervezeti mozgalom erősödése. 26 Az első világháború alatt a munkások helyzete — a nagymértékű bevonulások, a keresetkiesések, a hadigazdálkodás terheinek viselése, a növekvő drágaság, infláció, fekete piac stb. következtében — tovább romlott. A hadikölcsönjegyzések, a háború menekültjeinek eltartása, és a pusztító járványok okozta károk újabb terheket róttak a munkásságra. Emellett a háború okozta nehézségeket súlyosbították a háború vámszedői. Megindult az uzsorakereskedelem, amelynek következtében az élelmiszerek ára szinte csillagászati magasságokat ért el. Mindezek ellenére a háború első éveiben, és azt követően számottevő munkásmegmozdulásra nem került sor. Ennek legfőbb okát — főleg az első évben — egy nacionalista, jobboldali egységfront kialakításában, a háború honvédő háborúvá való nyilvánításában, a szakszervezeti és szociáldemokrata vezetők, bizalmi férfiak bevonultatásában, a munkásszervezetek szétesésében kell keresni. Fordulat csak 1917-ben következett be, amikor a bányászok és ipari munkások helyzete már szinte az elviselhetőség felső határát súrolta, s amikor a háború kitörésekor kapott ígéreteket nem váltották be. Az országos jelentőségűvé vált sztrájkmozgalom az SKB Rt. bányáiban indult meg 1917 szeptemberében—októberében, és kiterjedt az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya Rt. munkásaira is. Ha nem is munkabeszüntetéssel, de szívós, állandó jellegű tárgyalásokon alapuló harcot folytattak a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. salgóbányai üzemének bányászai is. Az országosan is jelentős bányászmegmozdulás a háborús pótlék ügyében robbant ki. Az SKB Rt. bányáiban szeptemberben kirobbant sztrájk követeléseinek orvoslására — miután a katonai bevatkozás nem hozta a bánya vezetői által remélt sikert — a vállalat képviselőiből és -я munkások megbízottaiból alakult munkaügyi panaszbizottság elé vitték az ügyet. A szeptember 28-án megtartott megbeszélésen több, kisebb jelentőségű ügy orvoslása mellett csupán minden munkásra vonatkozó 50 korona beszerzési segély és kedvezményes áron férfiöltönyök beszerzése tekinthető a panaszok érdemi orvoslásához vezető alapnak. Mivel ezzel a csekély mér.48